Csiklandozni ér…! Magadat is?

Vannak csiklandósok, és kevésbé csiklandósok.
Abban pedig az is szerepet játszhat, mennyire tud valaki uralkodni a reakcióján.

De mi van akkor, ha magadat próbálod csikolni? Olyankor miért nem jön elő az a furcsa, erőteljes érzés, aminek szinte nem tudsz ellenállni? Miért nem jön elő az az erőteljes érzés, amely következtében szinte halálra tudnád magad nevetni?
Nagy eséllyel még nem is gondolkodtál ezen, megsúgom – én sem.

Persze – ha komolyan belegondol az ember – nagyjából minden utánanézés nélkül is rájöhetünk a megfejtésre.

Pont olyan lehet, mint amikor megcsíped magad, meghúzod akaratlagosan a hajadat, vagy magadnak adsz be egy szurit.
Felkészülsz az érzésre, ezáltal tompul a kellemetlensége.

De miért van ez így, hisz az érzésnek ugyanolyannak kellene lenni. Akár ha te csinálod, de akkor is, ha más?

Az ok, hogy nem meglepetésszerűen ér a helyzet.
Ha te érsz a bőrödhöz, az agyad már előre tudja, hogy mi fog történni.
Valahol eltervezted már a próbálkozást, ezért az agyad felkészül az érintés minőségére. Nem váratlan ingerként ér, semmi meglepetés nem történik.

Bizonyos esetekben viszont előfordulhat, hogy az illető saját magának is tud ilyenfajta meglepetést okozni. Egyes kórképekben ugyanis kevésbé működik az a mechanizmus, amely a saját mozdulat által kiváltott érzetet előre jelzi és tompítja.

Tehát nincs vele semmi baj, ha saját magunknak csiklandozást nem tudunk okozni, sőt….

Fotó: Pixabay/Myriams-Fotos

Megosztás
Sándor F.
Sándor F.