Miért hiszünk az összeesküvés-elméletekben?

Nyilván tudod, hogy vannak olyanok, akik mindig pont az ellenkezőjét hiszik, tudják, mint a nagy többség.

Vannak emberek, akik biztosak benne, hogy a védőoltások a rosszat szolgálják, hogy azért nincs eső, mert direkt feloszlatják a felnőket. Hogy azért van sok eső, mert tönkre akarják tenni a gazdaságot. Vagy szeptember 11, a Titanic katasztrófa nem történt meg. Valójában fiatalon meghalt hírességek nem is távoztak örökre, csak egyszerűen elegük lett addigi életükből.  Hogy a Covid, vagy bármilyen más baj csak  fel volt fújva, mert valakinek, vagy valaminek ez a jó, és még véletlenül sem a kisemberek javát szolgálják.

Ha te is közéjük tartozol, akkor most ne figyelj ide. Mindenkinek saját joga, hogy abban higgyen, amit valóságnak gondol. Kívülről ebbe nem lehet beleszólni, de megpróbálni megérteni a jelenséget – igen.

Száztizennégy év telt el a Titanic katasztrófa óta, és még mindig vannak olyanok, akik úgy gondolják, úgy tudják, hogy a Titanic-al semmi gond nem volt. Egyszerűen testvérhajójával kicserélték egy sötét biztosítási csalás érdekében. És ha kicserélték, akkor nyilván nem is a Titanic, hanem az Olympic süllyedt el. Még több mint száz év elteltével is vannak, akik szerint nem is a Titanic süllyedt el, hanem testvérhajója, az Olympic. Az elmélet szerint a két hajót biztosítási csalás miatt titokban kicserélték.

Nem számított számukra a túlélők, újságírók beszámolói, de még az azóta megtalált roncsok azonosítói sem.
Aki hisz valamiben az ilyen „apróságok” miatt képtelen feladni.
Még az sem érdekli őket, ami korabeli tény, hogy a Titanic olyan hatalmas összegbe került, hogy az építési költsége jóval meghaladta a biztosítási összegét – szóval enyhén szólva gazdasági csőd lett volna ez a húzás. Nyilván volt magyarázat: Nem is annyiba került az építés, vagy: jóval magasabb volt a biztosítási összeg, csak eltagadták.
Máig él az elmélet, ahogy él szeptember 11-ről, a Covid-járványról, oltásokról, és millió más, nagy horderejű eseményről.

De miért? Kinek jó ez?

Az egyik ok meglepően emberi: jó úgy gondolni, azt hinni hogy okosabbak vagyunk másoknál, mindig átlátunk a szitán. Vannak halandók, akik elhiszik a hivatalos, számunkra átlátszó történeteket, de bennünket nem lehet megvezetni. Mi látjuk, érezzük, észrevesszük ezeket a törekvéseket. Okosabbak vagyunk másoknál. Ilyenkor különlegesebbnek, másnak érezzük magunkat.

Ugyanakkor ott a törekvés, ami az őskortól kezdve bennünk van – meg akarjuk magyarázni a megmagyarázhatatlant, és valamiféle rendszert szeretnénk találni a káoszban.
Ezek a katasztrófák, tragédiák félelmetes történések, és nehéz elfogadni, hogy egy részük véletlen hibák sorozatának következménye, más részük mai napig rejtélyes biológiai összefüggések állnak a háttérben, néha bár szándékosság, de nem úgy, és nem akkor, ami a magyarázatokat alkotják. Ezeket a dolgokat nehéz elfogadni. Szeretnénk azt hinni magunkról, hogy mi képesek vagyunk úrrá lenni hasonló dolgokon, és kontrollálni tudjuk a történéseket.

Ha egyszer elfogadtunk egy történetet akár az összeesküvés elméletek, akár a tények oldalán – onnantól kezdve nagy eséllyel csak azokat a tényeket fogadjuk be, ami elméletünkbe illenek, a másik oldal véleményét pedig hanyagoljuk, legfeljebb magyarázatokat gyártunk rá, hogy az a gondolat, történés miért nem állja meg a helyét.
Ezért olyan stabilok ezek az elméletek, és nem lehet a fejekben egykönnyen rendet teremteni, lényegében lehetetlen.

Emberileg érthető – ezekben mindig, mindenre van válasz, magyarázat – a valóság meg sajnos sokszor megmagyarázhatatlan.

Fotó: Pixabay/KRiemer

Megosztás
Sándor F.
Sándor F.