Ki találta ki a szőrtelenítést, és miért?

Egy biztos: nem az egészségügy.
Az esetek elsöprő többségében semmi nem indokolja, hogy a női vagy férfi bőr babasimaságú legyen, teljesen máshonnan ered, miért terjedt el mégis az a nézet, hogy a tisztaságot akadályozza. És aki természetes valójában él, az ápolatlan.

Persze nem mindenki – mert a férfiaknál sokszor sikk az ősember szintű szőrös láb, mellkas, minimum erős borosta vagy szakáll, és minden más.
De a nők miért kivételek ebben? Miért tekintünk rájuk másképp? Ki indította el ezt a gondolkodásmódot, hisz dédapáink idejében a szőrös női láb a gazdagság jele volt.

Ma már szinte természetes elvárásnak számít, hogy egy nő lényegében teljesen szőrtelen legyen.
Ha nem az, könnyen megkapja, hogy igénytelen, elhanyagolt, tisztátlan. Meg „milyen már, hogy kivillan itt-ott…”

Bár az ókori Egyiptomban, Görögországban, de Rómában is akár vallási, akár elvileg higiéniai okkal magyarázva sok felsőbb osztálybeli nő és férfi szőrtelenítette magát testszerte mindenféle kütyüvel-mütyüvel, amit ma már akár meg is mosolyognánk.
Ám hogy ez a szokás nagyjából általános legyen, egészen a múlt századig kellett várni, és egyáltalán nem az orvostudomány fejlődése volt az oka.

A legjobb, hogy a női testen ez a „jelenség” nem valami otromba hiba, egyébként is – ha a férfiaknál nem az, akkor a „gyengébb nemnél” miért lenne az? Ki vagy mi alakította így, hogy ekképp gondolkozzunk? Mert hogy oka van, s esélyesen a pénzzel összefügg, szinte biztos.

A tisztasághoz sima és nem sima hónaljjal is ugyanúgy mosakodni kell.

Hogy nincs semmi jelentősége ezeknek a kisebb-nagyobb „pihéknek”?

Dehogy nincs. Elvezeti az izzadságot a testfelszínről, és a bőr egészségét is óvja azáltal, hogy a két felület nem dörzsölődik. Ezenkívül a test nagyobb felületen hűlhet pont az elvezetett izzadság miatt a nagy nyári melegben.

Most, hogy tudjuk, miért áldott meg minket „Teremtőnk” ezzel a kiegészítővel, nézzük meg, mióta halljuk azt, hogy ez így egyáltalán nincs rendben:

Jelenlegi gondolkodásunk valójában az üzleti életnek köszönhető, és az általuk kialakított divatnak.
A 20. században hatalmas fejlődésnek indult az ipar, a gazdaság, s vele együtt a divat is. Némileg a háború hatására, takarékossági szempontból is – megjelentek a jóval kevesebb anyagból készült női ruhák, s így már apránként láthatóvá vált a kar, a hónalj, s bár hosszú ideig még a boka kivillanása is illetlenség volt, lassan már a lábszár is.

Ez az időszak nagyjából egybeesett a pengés biztonsági borotvák elterjedésével. És itt jön a történet lényege.

Gillette már 1915-ben a női borotvát is kifejlesztette, s bár akkor még nem ért el vele elsöprő sikereket, ahhoz kellett még a fentebb említett divatbeli változás is, azért elkezdte reklámokban sugallni, ha nőként bőröd szőrös, akkor férfias vagy.
És melyik nő akar férfiasnak tűnni? Természetes szinte, hogy eleinte a jobb módú nők, idővel pedig a társadalom nagy része elhitte, hogy a higiéniához, a szépséghez, ápoltsághoz, a megfelelőséghez ennek az eszköznek a használata alapvetően hozzátartozik.

Eleinte még csak a ruhából látszó testrészek szőrtelenítésére koncentráltak, majd valamikor a 70-es évek környékén mind jobban kezdett terjedni a pornó- és szépségipar, a popkultúra, és nyilván a kozmetikusok hatására a test teljes „csupaszítása”.

Csakhogy nem mindenkitől elvárt dolog ez.

A nőknél már szinte kötelezővé vált, ellenben a férfiaknál valahogy elfogadják a természetes szőrzetet, sőt – sokszor kifejezetten kívánatosnak, férfiasnak tartják, a nőknél viszont ugyanez az ápolatlanság jele.

Semmi gond azzal, hogy valaki ennek a felfogásnak vagy annak hódol. A probléma ott kezdődik, amikor már nem szuverén választhatóságként tekintenek bármelyik felfogásra, hanem lényegében kötelezően követendőként állítják be. Mármint a divatdiktátorok és hódolóik.

Mert mai napig szép számmal vannak a teremtés koronái között is, akik a nőket úgy szeretik, ahogy megteremtették őket, és valójában pont a teljes csupaszság, gyermeki kinézet zavarja őket.
Csak hát – ezt nem sikk kimondani….

Lényeg a lényeg: