Legtöbbünk már csak a hazánkban 1980 tavaszától alkalmazott óraátállításra emlékszik, pedig annak története jóval régebbi. Kezdetekor érdekes volt, még másképp gondolkodtunk róla. Aztán ahogy telt az idő, valahogy elég lett. Kitapasztaltuk. Nem jó, fárasztó, meg minek?
Sokan összekötik Benjamin Franklinnal, aki igazából inkább élcelődött a gondolattal, mint komolyan mondta volna, viszont már a XVIII. században eljátszott a gondolattal, hogy talán ki kellene használni a természetes világosságot nyáron, és inkább az órákat állítgatni hozzá.
Ám a gondolat, ami már tényleg a nyári időszámítást célozta meg, a XIX. századra datálódik. Először a század végén, majd az első világháború után vetődött fel komolyan a gondolat. Nem csoda, az első világháború miatt kezdtek el komolyan gondolkodni azon, hogy jobb lenne minél kevesebb energiát fordítani a világításra – legalább nyáron. Így evidens volt bevezetése 1916-ban.
Idővel megszüntették, majd visszahozták, a második világháború környékén, az ötvenes években is velünk volt egy ideig, de ez valahogy feledésbe merült.
Hosszabb szünet után 1980. április 6-án vezették be ismét, és azóta minden évben állítgatjuk az óráinkat.
Az alapötlet könnyen érthető. Ha nyáron egy órával előrébb toljuk az „időt”, tovább van világos este. Így elvileg kevesebb mesterséges világításra van szükség. Azóta azonban rengeteget változott az életünk. Nem néhány villanykörtéből áll egy háztartás energiafogyasztása, hanem mellette sok minden mást is használunk mikor otthon vagyunk, és talán épp a világításra használt energia az, ami elenyésző – az energiatakarékos égőknek köszönhetően. Így igazából már sok értelme nincs az egész állítósdinak, hisz a háztartási gépek akkor is mennek és mehetnek, amikor otthon se vagyunk.
2019-ben már úgy nézett ki, hogy végre megszabadulhatunk tőle. Az Európai Parlament már támogatta megszüntetését, de a tagállamok nem jutottak közös álláspontra. Többek között arról, melyik idő maradjon. A nyári, vagy a téli. Egyik országnak ez a jó, a másiknak az. Márpedig a változás csakis egységes lehet.
Így egyelőre minden maradt a régiben. Sőt, az Európai Bizottság 2026 márciusában már hivatalosan közzétette a nyári időszámítás kezdetének és végének dátumait egészen 2031-ig. Persze ez nem Szenírás, ettől még időközben megváltoztathatják a szabályt.
Sajnos az órát egy perc alatt átállítjuk – nem nagy kedvvel. A szervezetünkkel ezt nem olyan könnyű megértetni.
Miért zavar meg bennünket egyetlen óra eltölődás? Az alig valami.
Elsőre nevetségesnek tűnhet.
Csakhogy az óraátállításnál nem pusztán arról van szó, hogy egyszer egy órával kevesebbet vagy többet alszunk.
A szervezetünknek biológiai ritmusa van. Ehhez igazodik alvásunk és az ébredés, a testhőmérséklet, a hormontermelés, az éhségérzet és egy sor más folyamat is.
Ennek a belső órának pedig az egyik legfontosabb igazítója a természetes fény.
A Napot senki nem állítja át vasárnap hajnalban.
Este esetlet az óra szerint már nyugovóra kellene térnünk, közben belül érezzük, hogy túl korán van még.
Az egyik ember egy nap alatt túljut rajta, a másik napokig nyűgös, rosszul alszik, nehezebben ébred, napközben fáradtabb vagy kevésbé tud koncentrálni. De a nagy többségre valamilyen hatással biztos van, csak az egyik jobban, a másik lazábban veszi.
Ez nem korprobléma, nem feltétlenül az idősekre jellemző. Egyénfüggő, a gyermekeket nagyon érinti, ők nagyon „szokásfüggők”, még jobban rendszer szerint élnek, és a fiatalok, középkorűak között is vannak „áldozatok”.
Kutatások azt bizonyítják, hogy az éjjeli baglyoknak különösen kellemetlen az átállás. Nem csoda, nekik a tavaszi korán kelés még kellemetlenebb. Egy 2025-ös nagy áttekintés szerint főleg a tavaszi átállítás után romolhat átmenetileg az alvásminőség, és nőhet a nappali álmosság.
Igen, a tavaszi átállás rosszabb
Tavasszal elveszünk egy órát az éjszakából. Persze aki vasárnap addig alszik, ameddig akar, valamennyire kipótolhatja. A probléma hétfőn kezdődik, amikor ugyanúgy csörög az ébresztő, munkába, iskolába kell menni, a szervezet pedig még a régi időszámítás szerint dolgozik.
Nem pusztán arról van szó, hogy pár napig morcosabbak vagyunk. Kutatások az óraátállítás körüli napokban kisebb, átmeneti változásokat találtak például a közlekedési balesetek, illetve bizonyos szív-érrendszeri események gyakoriságában is. Ezek népességszinten kis különbségek, de arra azért jók, hogy megmutassák: a szervezetünk számára az az egy óra nem feltétlenül nulla.
Ősszel látszólag jobb üzletet kötünk, hiszen visszakapjuk az elvesztett időt. Ettől azonban a belső ritmusnak ismét alkalmazkodni kell, ami akár erre, vagy arra, mégis csak megterhelő. ismét eltolódik. Hamarabb sötétedik, máskor álmosodunk el, és megint kell egy kis idő, amíg az óránk és a szervezetünk újra összebarátkozik.
Tudják már, akkor melyik idő lenne jobb?
Itt kezdődik az igazi vita.
Sokan a nyári időszámítást szeretnék megtartani, mert kellemes, hogy este tovább van világos, nyáron szívesebben marad fent az ember.
Mások a téli – pontosabban standard – idő mellett érvelnek, mert az jobban követi a Nap járását és az ember napi ritmusát. Több alváskutató és szakmai szervezet is inkább az állandó standard időt tartaná egészségesebbnek.
Az átlagember viszont nem feltétlenül biológiai órában gondolkodik.
Aki munka után szeret még világosban sétálni, kertészkedni vagy egyszerűen kint lenni, annak nyilván vonzóbb a hosszabb világos este.
Aki reggel nehezen ébred, egészen máshogy látja az egészet.
Egy dologban viszont meglehetősen sokan egyetértenek: az évenkénti kétszeri ide-oda állítgatást nem szeretjük.
Fotó: Pixabay/jonathansautter




