Te is használod néha azt a mondást, hogy „Na, ő is feltalálta a spanyolviaszt”, amikor valaki valami régóta ismert dolgot próbál nagy újdonságként előadni.
De attól, hogy használjuk a mondást, még nem biztos, hogy tudjuk, mi is az a spanyolviasz. Egyáltalán miért spanyol, és miért viasz?
Az igazság az, hogy már maga a név is félrevezető.
A spanyolviasz egyik legfontosabb alapanyaga ugyanis egy természetes gyanta, a sellak. Ezt pedig egy Dél- és Délkelet-Ázsiában élő igencsak apró rovar, a lakktetű termeli.
Ezek az apró rovarok a fák és bokrok ágain élnek, ahol sűrű váladékot választanak ki. Ez az ágakon megszilárdul, majd aprólékos munkával összegyűjtik és feldolgozzák.
A sellakot nemhogy évszázadok óta, hanem már évezredekkel ezelőtt is ismerték Ázsiában. Használták többek között lakkozáshoz és különféle festékekhez is.
Európában nagyobb mennyiségben a XVI. század környékén kezdett elterjedni, és hamar kiderült, hogy pecsételőanyagként is jól használható.
A sellakot színezőanyaggal és terpentinnel keverték össze, így kemény, fényes anyagot kaptak. Ez az a többnyire vörös pecsétviasz, amit régi iratokon vagy történelmi filmekben is látni lehet.
Korábban méhviaszt is használtak hasonló célra, a sellakos változat azonban tartósabb és keményebb volt. Jól tartotta a belenyomott pecsét mintáját is, így levelek lezárására és iratok hitelesítésére is alkalmasnak bizonyult.
Arra viszont nincs biztos magyarázat, hogy miért éppen spanyolviasz lett a neve. Európában az olasz nevet kapott, ők nevezték el spanyol viaszként. De hogy miért, az örök titok. Mint ahogy az is, hogy ki gyártotta először kontinensünkön.
A sellak viszont ma is él és virul.Értékes bútorok és hangszerek felületkezelésére ma is használják, de megtalálható a gyógyszergyártásban és az élelmiszeriparban is. Egyes édességeknél például a fényes bevonat kialakításában van szerepe.
Vagyis a pecsétviasz igenis létezik, csak nem spanyol, és valójában még csak nem is viasz…
Fotó: Pixabay/WolfBlur




