Ha az erdőben sétálunk, szinte biztos, hogy megfog bennünket a tökéletes csend, és úgy érezzük: magányos, hallgatag óriások vesznek körül.
Egymással versenyezve törnek a fény felé, ugyanakkor az avarból kidugva fejüket gombák tömkelege él a fák árnyékában.
Az viszont biztos fel sem vetődik benned, hogy ők egy szuperorganizmus részei, ahol mindenki mindenkivel kommunikál.
Pedig ez a rendszer olyan, mint egy föld alatti világháló.
A fák kötött helyen élik le az egész életüket, nyilván beszélgetni sem tudnak úgy, ahogy az számunkra természetes. Ellenben van egy módszerük, ami egyszerűen zseniális.
Együttműködnek, egyfajta szimbiózisban élnek.
A gombák hajszálvékony fonalaikkal összekapcsolódnak a fák gyökereivel, és egy hatalmas hálózatot építenek ki. Ezáltal mindenki mindenkivel kapcsolatba kerül.
Tökéletes partnerséget alkotnak.
A gombák nem képesek a napfényből energiát felvenni, a fák ellenben nagyon is. Ők cukrot juttatnak a gombáknak, azok pedig a legkisebb résekből is képesek kiszívni a vizet és a tápanyagokat, amiket aztán a fák hasznosíthatnak.
A megoldás mindkét félnek ideális.
De az igazi csoda nem is ez, hanem az a módszer, amellyel a fák közötti kommunikáció folyik.
Ha az erdő szélén egy fát megtámadnak a kártevők, a bajba jutott fa a gombahálózaton keresztül vészjelzést küld a szomszédoknak. Azok aztán „veszik az adást”, s mire hozzájuk is elérne a kártevőhad, ellenanyagokat termelnek a leveleikben. Időben kialakítják a védekezési módszert.
Különleges ebben a történetben az is, hogy az erdő legidősebb fái „ismerik” a csemetéiket, sőt – gondoskodnak róluk.
A kicsik az öreg fák árnyékában nőnek, ezért napfényhez nem igazán jutnak. De a fény hiánya ellenére mégsem pusztulnak el. Nem véletlenül, ugyanis a gombahálózaton keresztül az anyafa plusz cukrot és tápanyagokat juttat csemetéinek, ezzel életben tartva és fejlesztve őket.
Kész csoda ez az együttműködés.
Ezáltal nyilvánvalóvá válik, hogy az erdőben nincs önzés, mindenki mindenkinek segít, hiszen mindenki függ a másiktól is.
Ha egy fa megbetegszik, a körülötte lévő szomszédos fák tápanyagot juttatnak neki a gombahálózaton keresztül.
Ezt nem pusztán jótékonyságból teszik, hanem saját magukon is segítenek vele.
Hiszen ha a megbetegedett fa kipusztulna, akkor ott egy lomb nélküli, üres terület alakulna ki, ahol a megmaradt fák már sokkal inkább ki lennének téve a viharoknak és az egyéb természeti károknak.
Ha valahol, hát az erdőben totálisan igaz a mondás: Mindenki egyért, egy mindenkiért…
Fotó: Pixabay/Marekkokes
