Furcsa, hogy gyerekkorban akár egy hét is örökkévalóságnak tűnik.
Aztán valahol, talán a gyermekek születésénél, vagy az ifjúkor végén minden felpörög. Hihetetlen, milyen gyorsan telik el egy-egy év.
Többféle magyarázat született erre. Sokan úgy gondolják, hogy egy ötéves gyermeknek egy hét – életének egy viszonylag jelentős időszaka.
80 éves korban viszont már nevetségesen kis szakasz.
De miért befolyásolná ez, hogy mennyire gyorsnak érezzük az idő múlását.
Van olyan felfogás is, miszerint ha először jársz egy úton, lassan is telik az idő, ugyanakkor lassabban is haladsz. Még ismeretlen a közeg, még minden új, furcsa, kapkodod a fejed, idegeskedsz, mikor érsz oda.
Meg ha sokszor jársz gyalog tudod, hogy ha valahová mész, érzésre lassabban jutsz oda, mint visszafelé. Fura módon hazafelé gyorsabban telik az idő. Ezt hívják a pszichológiában hatérési effektusnak. (return trip effect)
Ezen elmélet alapján nem korunk, vagyis az idő múlása befolyásolja az időérzéket, hanem az adott idő alatt befogadott információ mennyiség.
És ez magyarázná azt is, hogy gyerekkorban miért telik lassabban az idő? Néhány éves korban minden élmény hatalmas dolog, sok ismeretlen témával találkozol, minden történést csodaként élsz meg. Egy-egy nap élményekkel teli, ami a gyermekek születése után erősen megváltozik.
Akkor már a dolgok egy idő után megszokottá, rutinná válnak. Bár nyilván középkorúan is érnek érdekes, és fontos élmények, ugyanakkor már millió fele jár az agyad. Megélhetés, szervezés, figyelés, gondoskodás, mi lesz holnap, hogy szervezem a jövő hetet – vagyis nem tudsz mindig minden élményt megélni rendesen.
Idős körben pedig egyszerűen már jóval kevesebb a lényeges történés. Már nem kell minden nap dolgozni járni, lehet hogy az ebédet is inkább megrendeled.
Ha vannak is látogatók, azok inkább hétvégén érkeznek. Hét közben pedig rutinfeladatokat végzel. Még akkor is, ha naponta sétálsz, programot csinálsz. Újdonság jóval kevesebb van az életedben.
Középiskolás koromban osztálykiránduláson voltunk. Mentünk a helyi Vidámparkba, Állatkertbe, színházba, vendéglőbe ebédelni, kimentünk egy meccsre még nap közben, és egy kis fagylaltozás is belefért. Beszéltük is egymás között – milyen furcsa, olyan, mintha napok óta ott lennénk, közben meg minden program belezsúfolódott egyetlen 24 órába.
Hogy mivel lehet lassítani az idő múlását?
Fontos lenne, hogy meglepő, különleges élmények érjenek, de semmiképp nem a mindennapi mókuskerék a megoldás. Mert az a legbiztosabb mód az idő gyors múlására.
Ha megteheted – szervezz programokat, olyat is, amit nagyon vársz majd. Ez garantáltan lassít mindent.
És fontos az is, hogy a köztes időt olyasmivel foglald le, amit igazán szeretsz, amit vársz, hogy megtehetsz.
Lehet az bármilyen hobbi, utazgatás kedvenc helyekre, olcsó alternatívája a helyi kirándulások.
Minden város, település tartogat olyan helyet, amit még nem láttunk, és érdekes, érdemes elmerülni a szépségeiben.
Furcsa, hogy gyerekkorban akár egyetlen hét is örökkévalóságnak tűnik. Aztán valahol, talán a gyermekek születésénél, vagy az ifjúkor végén minden hirtelen felpörög.
Hihetetlen és néha ijesztő, milyen gyorsan eltelik egy-egy év.
Sokan úgy gondolják, hogy tiszta matematika az egész. Egy ötéves gyermeknek egy hét az életének egy viszonylag jelentős időszaka, míg idős korban ugyanez a hét már egy nevetségesen kis szelet.
De miért befolyásolná önmagában ez a matematikai arány azt, hogy a mindennapokban mennyire gyorsnak érezzük a percek múlását?
A válasz esélyesen nem az eltelt évek hosszúságában, hanem az emberi észlelésben rejlik.
Biztos megesett már veled: ha először jársz idegen környezetben, lassan telik az idő. Úgy érezzük, lassabban is haladunk. Minden új, furcsa, kapkodjuk a fejünket.
Ha sokat jársz gyalog, pontosan tudod az ellenkezőjét is: ha valahonnan hazafelé mész, sokkal gyorsabban telik az idő, mint odafele. No persze csak érzésre.
Ezt a jelenséget hívja a pszichológia hazatérési effektusnak (return trip effect).
Nem feltétlen korunk befolyásolja azt mennyire gyorsan telik az idő, hanem az adott szakasz alatt befogadott és feldolgozott információ mennyisége.
Néhány éves korodban még minden egyes élmény hatalmas dolog volt. Csupa ismeretlen vett körül, és mindent csodaként élhettél meg.
Minden egyes nap zsúfolásig tele volt új ingerekkel, rengeteg ismeretlen, érdekes témával találkoztunk, s bár ezek a történések nem vittek el több időt, mint manapság, mégis utólag a zsúfoltság miatt jóval lassabbnak érezzük az akkori idő múlását. Mintha csak megnyújtották volna az egészet.
Aztán onnantól, amikor már millió fele jár az agyad, tenni-venni kell kötelezően, szervezel, dolgozol, felügyelsz, csinálsz mindent ami szükséges – esélyesen a gyermekek születése után – ez teljesen megváltozik.
Eljön az az életszakasz, amikor az idő rém gyorsan telik. Azon pörgünk, mi lesz holnap, hogyan szervezzük meg a jövő hete. A jövőben élünk, és képtelenek vagyunk a jelent úgy Istenigazából megélni.
Idős korban pedig egyszerűen már jóval kevesebb a váratlan történés. Már nem kell minden nap dolgozni járni, kevesebb az újdonság.
Az agy robotpilótára kapcsol, a rutinná válik minden, amire sokszor szinte nem is emlékszünk.
Hogy az információ sűrűsége mennyire átírja az időt, arra egy program dús kirándulás a legjobb példa. Egyetlen nap alatt elmentek a helyi Vidámparkba, Állatkertbe, színházba, vendéglőbe, még egy meccsre is, és a végén egy fagylaltozás is belefér. Magad is meglepődsz mennyi minden történt, és valószínűtlenné vált, hogy egyik-másik nem tegnap volt.
Ha agyadat elárasztják az élmények, a nap megnyúlik, óriásira tágul.
Erre érdemes alapozni, amikor le akarjuk lassítani az idő múlását.
A napi mókuskereket – ha csak tehetjük – dobjuk a sutba. Sajnos az az idő múlás gyorsításának tökéletes eszköze. Elröpül életünk.
Ha van rá lehetőség, szervezzünk programokat – olyanokat is, amiket már napokkal előre izgatottan várunk. A várakozás és a készülődés garantáltan eszköz arra, hogy az idő lassan teljen. Már-már idegesítő lesz.
Emellett fontos, hogy a köztes részeket olyasmivel töltsük el, amit igazán szeretünk.
Legyen az egy kreatív hobbi, vagy akár az utazgatás olcsó alternatívája, a helyi kirándulások. Minden város és település tartogat olyan eldugott utcát, épületet, szépséget – amit eddig még nem láttunk. Fotózzunk, videózzunk, hogy később az élményeket felidézhessük.
Ha képesek vagyunk újra észrevenni a részleteket, és rácsodálkozni a mindenhol fellelhető szépségekre, tartalmasabbá tesszük napjainkat, újra esélyt adunk magunknak arra, hogy
igazi élményeket éljünk meg.
