Még tart a dinnyeidény, s mivel a görögdinnye rendkívül csábító ízű gyümölcs, akkor is próbálkozunk vele, akkor is veszünk újra és újra, ha már pórul jártunk vele.
Sajnos az idény vége felé, augusztus közepétől sokszor már jóval nehezebb finomat kifogni belőle.
De miért van ez? Miért nem finom, édes már akkor sem, amikor rekkenő hőség volt, tehát napsütésből aztán nem volt hiány?
Miért vízízű?
Mert könnyen lehet, hogy szó szerint több benne a víz.
A dinnyének a fejlődés során szüksége van megfelelő vízellátásra, az érés vége felé viszont a túl sok víz már ronthatja a minőségét. A termesztési ajánlások ezért a szedés közeledtével a túlzott öntözés kerülését javasolják: a sok víz csökkentheti a cukortartalmat, ronthatja a belső minőséget, sőt repedést is okozhat.
Csakhogy az idény vége felé a termelőnek az is érdeke lehet, hogy a még kint lévő dinnyék elérjék az eladható méretet, és minél több piacképes kiló kerüljön le a földről. Ha ehhez bővebb öntözést alkalmaz, nagyobb termést kaphat – miközben a vásárló szempontjából a minőség már nem feltétlenül jár ugyanilyen jól.
És ezt nehéz szépíteni.
Ha teljes áron veszel meg egy nagy dinnyét, aztán otthon kiderül, hogy puha, vízízű, a húsa sem roppan, ráadásul jókora része vastag héj, akkor vásárlóként nem különösebben érdekel, hogy a termelő oldaláról ez milyen gazdasági kompromisszum.
Neked egyszerűen vacak dinnyét adtak el.
Ha pedig a tömeg növelése tudatosan a minőség rovására történik, majd az árut ugyanúgy teljes értékű termékként adják el, az a vásárló oldaláról már inkább átverésnek tűnik.
Annak oka, hogy az ilyen dinnyét nem érezzük elég édesnek, nem feltétlenül az, hogy egyáltalán nincs benne cukor.
A görögdinnyében többféle cukor, főként fruktóz, glükóz és szacharóz található. Az érés során ezek mennyisége és aránya is változik. A lényeg azonban sokkal egyszerűbb: ha a termés a szedés előtt túl sok vizet kap, csökkenhet benne a cukrok és más oldható ízanyagok koncentrációja.
Magyarul: több lesz a víz, az íz pedig hígabb.
Biztos találkoztál már te is olyan görögdinnyével, amelynek húsa – akár csak egyes részein – puha, lazább, szinte széteső volt. Nem a megszokott túlérett kásásság, hanem egy furcsa, vizenyős, íztelen valami.
A rossz állag mögött persze nem kizárólag az öntözés állhat. Számít a fajta, az érettség, a termesztés módja és az is, mikor szedték le.
Ez utóbbi különösen fontos, mert a görögdinnye nem olyan gyümölcs, amit majd otthon szépen megérlelünk. Leszedés után a cukortartalma már nem nő érdemben. Ha túl korán szedték, nem lesz három nap múlva édesebb a konyhában.
Ezért fordulhat elő az is, hogy ugyanabban az időben, ugyanazon a környéken az egyik árusnál még egészen jó dinnyét kapsz, a másiknál pedig szinte ehetetlent. Ugyanaz a nap sütött, ugyanannyi eső esett – vagy éppen nem esett –, mégsem ugyanazt a fajtát termesztették, nem ugyanúgy öntözték, és nem feltétlenül ugyanabban az érettségi állapotban szedték.
A kálium megfelelő mennyisége is számít a termés minőségében. Vizsgálatokban a jobb káliumellátás nagyobb oldhatóanyag-tartalommal, vagyis magasabb Brix-értékkel is együtt járt. Ez persze nem azt jelenti, hogy elég kiszórni még egy adag műtrágyát, és máris mézédes lesz a dinnye – a víz- és tápanyagellátásnak együtt kell rendben lennie.
Ha van lehetőséged, érdemes olyan termelőtől vagy árustól vásárolni, akinél már egyszer-kétszer jó dinnyét kaptál.
Nem azért, mert ami út mellett vagy piacon van, az automatikusan jobb. Hanem azért, mert a tapasztalat nagyon gyorsan megmutatja, ki milyen minőséget árul. Aki személyesen adja el a saját áruját, és azt szeretné, hogy jövő héten is visszamenj hozzá, annak azért nem mindegy, milyen dinnyével enged haza.
És az idény vége felé ez lassan fontosabb információ lehet, mint az, hogy kong-e a dinnye, száraz-e a kacs, vagy milyen szép csíkos kívülről.
Mert kívülről lehet gyönyörű.
Csak aztán otthon derül ki, hogy megint vettél négyezer forintért egy jó nagy adag vizet.
Fotó: Fortepan/Csaba László és örökösei
