Emlékszel még gyermekkorod csikorgó téli reggeleire, amikor az ablakhoz szaladva egy csodával találtad magad szemben? Jégvirág az ablakon…
Belül volt az ablakon, lekaparható, hideg, vizes érintésű – és gyönyörű…
A jégvirág a természet csodája, fantasztikus dolog volt a régi időkben jégvirágos ablakra ébredni.
Gyermekfejjel – s valljuk be felnőttel is – elég felfogni, hogy ilyen létezhet.
Még különlegesebbé teszi a jelenséget az, hogy minden mintázata más, két tökéletesen egyforma alakzat nem létezik – egyetlen ablaktáblán sem.
De mi ez egyáltalán? És manapság miért nem figyelhető meg?
Megsúgom, mai napig megfigyelhető a jelenség, csak nem mindegy hol keressük.
Sajnos nagyanyáink régi ablaka kell hozzá. Olyan, mely nem jó hőszigetelő.
Másképpen nem megy…
A jégvirág tulajdonképpen zúzmara, csak nem kint a pókhálón, a fán, a bokrokon, hanem bent a lakás ablaküvegen képződik.
Keletkezéséhez kell a kinti hideg, a benti párás meleg, a rossz hőszigetelő ablaküveg, ha még az ablaktáblák sem zárnak tökéletesen – főleg a kinti – akkor a természeti jelenség kialakulásához még tökéletesebb a helyzet.
És nem árt hozzá, ha az ablaküveg kicsit karcolt, régi, vagy parányit poros is. Jobban tapad ez a szépség….
Amúgy a jelenség létrejötte rendkívül egyszerű.
Kint hideg van, bent meleg, párás a levegő. A levegő páratartalma a hideg ablaküvegen lecsapódik, és az azon lévő apró kis karcolások, vagy porszemcsék nyomán elkezdődik a minta képződés.
Minél párásabb a levegő, annál szebb lesz a csoda, hisz a jégkristályok mérete egyenesen arányos a szoba levegőjének páratartalmával.
Mára a legtöbb háznál hőszigetelt, műanyag nyílászárók vannak, ez eleve lehetetlenné teszi képződésüket.
A belső légtér sem párás eléggé, és kint is enyhébb az idő, mint régen. Márpedig a csodákhoz is kellenek hozzávalók…
Fotó: blog.xfree.hu
