Nagyanyáink idejében volt az érelmeszesedés.
Ha egy idős ember feledékennyé vált, furcsán viselkedett, lelassult, szédelgett, és már nem igazán tudta hol van – egyszerűen rásütötték – érelmeszesedése van. Voltak célzott gyógyszerek rá, amik még azért a mostaniakhoz képest „kezdetlegesek” voltak.
Egy biztos, a fogalom kimondásával általában legyintés is járt, amivel akarva-akaratlanul is kimondták, hogy ez a baj bizony gyógyíthatatlan.
Mára már jóval tágabb kifejezésrendszer áll rendelkezésünkre, de sokszor igazából még így sem tudjuk, pontosan mivel állunk szemben. Vagy tán pont ezért.
A demencia és az Alzheimer-kór szavakat gyakran úgy használjuk, mintha jelentésük egy és ugyanaz lenne.
Pedig a demencia valójában gyűjtőfogalom: olyan memória-, gondolkodási, tájékozódási, nyelvi vagy más szellemi működési problémák összessége, amelyek már a mindennapi életet és az önálló életvitelt akadályozzák.
Az Alzheimer-kór ezzel szemben egy konkrét agyi betegség, és egyben a demencia leggyakoribb oka. Ha demenciáról beszélünk, kb. 60-70 százalékát az Alzheimer-kór okozza.
Vagyis egy demens ember egyáltalán nem biztos, hogy Alzheimer-kóros. Okozhatja például az agyi erek betegsége(vaszkuláris demencia), illetve korábbi stroke, lehet Lewy-testes vagy frontotemporális eredetű(beszédkészséget érintő), és nem ritka az sem, hogy többféle agyi elváltozás egyszerre jelentkezik.
Van olyan, ami hirtelen fejlődik ki, és olyan is, ami akár évtizedek alatt, és sok demeniánál megfigyelhető lépcsőzetes romlás. Hirtelen változás után egy ideig szinten maradás. Néha még pici javulás is belefér időlegesen.
Egy biztos, hogy a feledékenység önmagában még nem demencia.
Valaki elfelejthet neveket, időpontokat, keresheti a szemüvegét vagy bemehet egy szobába úgy, hogy hirtelen nem jut eszébe, miért ment oda. A demenciánál már arról van szó, hogy a változás tartós, és egyre inkább beleszól a hétköznapi életbe: problémát jelenthet a pénzügyek intézése, az útvonalak megtalálása, egy korábban megszokott feladat végrehajtása vagy akár az önellátás, a főzés, a társas kapcsolatok. Ez a folyamat nem az öregedés természetes velejárója.
Az is biztos, hogy ha valakinél demenciaszerű tünetek jelennek meg, még nem kell pánikba esni, csak annyira, hogy az orvost fel kell keresni.
De egyáltalán nem biztos, hogy demenciánk van, és az sem, hogy tüneteink véglegesek. Sokszor egyszerűen szervezetünk egy hiánybetegségekre, vagy szervi működési problémára úgy reagál, hogy takarékon kezd el működni, ez is okozhat hasonló tüneteket. Ilyen lehet például a B12-vitamin-hiány, pajzsmirigyzavar, bizonyos gyógyszerek mellékhatása vagy kölcsönhatása, egyes fertőzések, anyagcserezavarok, depresszió, illetve bizonyos esetekben a normálnyomású vízfejűség. Ha az alapbetegséget kezelik, a gondolkodási és memóriazavar részben vagy akár jelentősen visszafordítható. De önmagunkat nem diagnosztizálhatjuk e téren, és nem is az AI, hanem az orvos feladata.
Úgyhogy egyáltalán nem mindegy, ha egy idősödő emberre simán rámondják, hogy agyérelmeszesedéses, vagy demens.
Nem az a lényeg, hogy betegségének mi a neve, hanem hogy az állapotnak mi az okozója. S ha ezt tudjuk, akkor már a folyamat hosszabb ideig szinten tartható, vagy egyes szerencsés esetekben visszafordítható.
Fotó: Pixabay/geralt
