Nyilván megesett már veled jó párszor, hogy általános problémával orvoshoz mentél, ő pedig a vizsgálat alkalmával a mellkasodra rakta a kis, kerek hallgatót, és már hallotta is – mi történik belül.
200 évvel ezelőtt azonban ez még egyáltalán nem volt természetes. Már tudták, hogy hallgatózni érdemes, mert a szív ritmusa, gyorsasága összefügg az egészséggel, és a tüdő is más hangot ad, ha beteges. De még nem volt hozzá eszköz, ezért az orvos a beteg mellkasára hajtotta a fejét, úgy diagnosztizált. Ez viszont egyrészt fárasztó és kellemetlen mindkét félnek, másrészt nem is feltétlenül hallotta tisztán a történéseket.
Aztán jött a francia René Laënnec.
Egy fiatal hölgy vizsgálata volt feladata, és számára kellemetlen helyzet lett volna, hogy mellkasára tegye a fülét, ezért alternatív megoldáshoz folyamodott.
Egy papírlapot hengeresre sodort, majd egyik végét a beteg mellkasára, másikat pedig saját füléhez igazította. Ezáltal sokkal tisztábban hallotta a hangokat, mint a hagyományos módszerrel.
Idővel aztán a papírhengert felváltotta a fából készült üreges facső, ezt nevezték el sztetoszkópnak. Szó szerint nagyjából mellkast vizsgálót, hallgatót jelent.
Ezt aztán idővel fejlesztették, hisz ideálisabb cél volt, hogy az orvos mindkét fülével megfelelően hallja a belső hangokat. Így idővel megjelent a kétfüles változat, majd vékony csöveket is fejleszthettek hozzá, és a mostani változathoz nagyon hasonlót fejlesztettek ki már az 1850-es éve közepén.
Na jó. De ha a fahenger, meg a kétfüles, és a csövekkel összekötött is sztetoszkóp volt, akkor mégis mi az a fonendoszkóp?
A fonendoszkóp kifejlesztése két olasz orvos nevéhez fűződik, és 1894-ben mutatták be a szerkezetet, mely valójában a sztetoszkóp egy fejlesztett változata.
Annyiban különbözik az alap eszköztől, hogy benne két rezonáló vékony lemez felerősíti a testből érkező hangokat, tehát az orvos még tisztábban hallja az esetleges eltéréseket.
És bár igaz, hogy ez a sztetoszkóp továbbfejlesztett változata, mivel az egy lényegesen egyszerűbb dolog volt, nevük egyáltalán nem ugyanazt az orvosi eszközt takarja. Mára már már általában membránosak, a hangokat felerősítő szerkezettel ellátottak.
Amiatt az össszefüggés, ugyanazon „ős” miatt fordulhat elő, hogy manapság a hétköznapi szóhasználatban, de akár egészségügyi környezetben is ugyanazt a dolgot fonendoszkópnak és sztetoszkópnak is nevezik.
Mindenesetre érdekes, hogy egy feltekert papír ötletéből idővel milyen tökéletes kis eszköz lett. Méghozzá olyan, ami mára lényegében az orvosi hivatás jelképévé vált.
Fotó: Pixabay/Parentingupstream
