Furcsa belegondolni, hogy akkoriban, amikor még sem hűtő, sem fagyasztó nem volt, sok család kertjének vermében nyár végéig jéggel hűtötték a zöldséget, gyümölcsöt, húst. Vagy akár a jégszekrényekben , mikor még az utcán vették árusoktól a jeget.
De ez hogy lehet? Ennyit betermeltek télen, mikor még nagy telek voltak? Vagy az Északi-Sarkról hozták? Esetleg valami trükkel éltek?
Ma teljesen természetes, hogy augusztus közepén ott van a fagyasztóban a jégkocka. Régen azonban eleinte jég csak akkor volt, ha télen begyűjtötték.
Amikor a tavakon, és főleg állóvizeken megfelelő vastagságúra fagyott a jég, nagy táblákra vágták, partra húzták, majd elszállították a jégvermekbe.
Nem ám néhány darabról volt szó: igazi téli „jégszüretet” rendeztek.
A blokkokat szorosan egymás mellé rakták, a réseket tört jéggel vagy fűrészporral töltötték ki, és vastagon szigetelték szalmával, pelyvával vagy fűrészporral. A jó vízelvezetés is fontos volt, mert az olvadékvíz gyorsította a maradék jég olvadását. — Ezzel a módszerrel, megfelelő jégveremben a télen eltett készlet akár a következő nyár végéig használható maradt.
Érdekesség, hogy léteztek föld feletti, vastagon szigetelt jégházak is. Innen vitték a jeget a konyhára, vendéglátóhelyekre, hús, tej és más romlandó élelmiszer hűtésére, később pedig a jégszekrényekbe. Maga a jég tehát sokáig valódi téli begyűjtendő terméknek, terménynek számított. Idővel azért történtek változások. És nem kellett hozzá az Északi sark…
Volt egy régi trükk, amit idővel már egyre többen alkalmaztak: mégpedig a só és a jég keveréke.
Ezt a módszert sok helyen úgy írják le, hogy „sóval jeget készítettek”, pedig egyáltalán nem arról van szó, hogy vízből sóval jég készíthető. Pont fordítva.
Nem a sós vízből lett a jég, hanem a sós-jeges keverék lett a „hűtőgép”.
Ugyanis ha sót keverünk az olvadó jéghez, a keverék hőmérséklete jóval 0 °C alá süllyed. Ha ebbe egy külön edényt, tartályt állítunk, és abba folyadékot, nagy eséllyel vizet öntünk, az meg fog fagyni. Így a jég és só keverékével újabb jégtömbök készíthetők.
Ez a módszer volt alapja eleinte a házi, és akár régi cukrászdai fagylalt készítőknek is.
Nem új módszer, Európában már a 16–17. században ismert volt. Nagy jégvermeket azért főleg még a télen begyűjtött jéggel töltötték fel, hisz a sós módszerhez önmagában is szükség volt jégre.
Aztán jött az igazi áttörés, a mechanikus hűtés, és ezek már igazi jéggyártó gépek voltak – ez aztán meg is pecsételte a téli jégvágás sorsát.
Fotó: Fortepan/Urbán Tamás
