Egykor a cserepes virágokat tavasszal kivitték az udvarra, vagy a gangra, ott töltötték a nyarat.
Ilyenkor tértek úgy magukhoz a hosszú, szobában eltöltött hónapok után. Hatalmasat fejlődtek a napsütésen, a kellemes melegben.
Minden este locsolták őket, mivel cserépben könnyen kiszáradtak volna.
Ha esett az eső az még jobb volt, azt valójában locsolással pótolni nem lehet.
Mivel sok vizet kapott a növény nyáron, ezért sokszor kellett lazítani is a földjét, másképp bekeményedett volna felülete.
Akkoriban amúgy sem virágföldet használtak, hanem ami éppen az udvarban adódott.
Ha agyagos volt a talaj, akkor azt kapta a növény, ha homokos, akkor pedig abból szórtak a tövére.
Próbálták persze javítani a talajukat. Így került bele a kifőtt, kiszárított kávézacc, a teafű, vagy ha feltúrt a vakond a kiskertben, akkor a túrás földjét biztos, hogy valamelyik kedvenc virág „kapta meg”.
Gyűjtötték az esővizet is . Úgy voltak vele, hogy az sokkal jobb hatással van rájuk, mint a klóros csapvíz.
A csatornából lefolyó vizet felfogták, és a következő esőig amit lehetett abból locsoltak. A virágok meghálálták.
Akinek kertje van tudja: Egy alapos eső százszor többet ér, mint akár a napi, slagos locsolás.
A hatvanas években még nem volt divat a tápsó, lehetett kapni, de a pénznek akkoriban „jobb helye” is volt.
Ha lefőtt a kávé és kiöntötték, akkor az edényeket sokan kiöblítették, és ráöntötték a virágokra.
A teáskannában maradt teát másnap ugyanígy a virágok kapták meg. . Ha ment vele a teafű is, akkor még jobb volt. Nőttek is tőle, mint a kender, hatalmas leveleket fejlesztve.
Sokan esküdtek rá, hogy csirkebontáskor, húsdaraboláskor keletkezett húsos lé kiváló tápanyag, ezt is a cserepesekre öntötték. Volt aki ennek finomított változatát használta, a maradék húslevest locsolta rájuk.
Főleg nyáron volt szokás, hogy a lavórból a mosdóvizet kilocsolták az udvarra, s ha néha elkapta a kinti virágosokat – egyáltalán nem volt baj.
Nem kellett hozzá sok idő, hogy rájöjjenek, tökéletes tápanyag amit kaptak a növények, fölösleges kiönteni a mosdóvizet, mert hasznos trágya lehet belőle. De meg kellett találni a középarányt, heten-kéthetente egy kis mosogatószeres, vagy szappanos víz csak használt. A sok káros lehetett.
És volt egy csodaszer, amit nem csak akkoriban, most is használnak még sokan: ez pedig az élesztős víz.
Élesztő akkoriban is minden háznál volt, sütéskor sokan lecsíptek belőle egy cseppet, és belerakták egy nagy üveg vízbe. Megvárták, míg feloldódik. Az üveg tetejét ekkor befogták, aztán le-fel fordították, így összekeveredett az egész. Az eleggyel aztán végig locsoltak mindent. Minden növényke kapott belőle egy kicsit. utána jöhetett az állott vízzel locsolás.
Csodálatosak lettek tőle a növények. Gyorsan nőttek, szépek lettek, egészségesek.
Érdemes néhány fortélyt alkalmazni most is, olcsók, és hasznosak.
Fotó: Fortepan/Magyar Hírek Folyóirat




