Ilona és Judit – a magyar „sziámi ikrek” története

Sziámi ikreknek persze akkor még senki nem hívta őket. A ma ismert elnevezés csak jóval később, a 19. században terjedt el.
Összenőtt ikrek azonban nyilván korábban is születtek, csak ezeknek az eseteknek a többségéről nem maradt fenn semmilyen feljegyzés.
Sok gyermek eleve halva jött a világra, vagy rövid időn belül elhunyt.
Valószínűleg olyan családok is akadtak, akik inkább titkolni próbálták a történteket. Más világ volt: egy ilyen születésből könnyen lett szóbeszéd, babona vagy valamiféle isteni büntetés magyarázata.

Magyarország első ismert, részletesebben feljegyzett esete Ilona és Judit története.

1700-ban, a mai Komáromhoz tartozó Szőnyben születtek.
Apjuk, Gófitz János a Zichy-uradalom jobbágya volt. A szülés eleinte teljesen szokványosan indult: megszületett Ilona, majd kiderült, hogy érkezik még egy gyermek. Csakhogy Judit nem tudott külön világra jönni. A két kislány a keresztcsontjuk táján össze volt nőve.

Ma már tudjuk, hogy az összenőtt ikrek születése rendkívül ritka, de nem példa nélküli jelenség. Régebben viszont sem műtéti lehetőség, sem megfelelő diagnosztika nem állt rendelkezésre. Ha a gyermekek életképesek voltak, együtt kellett leélniük az életüket.

Ilona és Judit pedig életképesek voltak.
Nőttek, fejlődtek, közben testvéreik is születtek, akik teljesen egészségesek voltak.
A faluban természetesen mindenki tudott a különös ikerpárról, de a hírek akkoriban még nem száguldoztak néhány másodperc alatt országról országra. Körülbelül ötéves korukig viszonylag nyugodtan élhettek.

Aztán valaki meglátta bennük az üzletet.

Egy győri orvos tudomást szerzett a lányokról, és úgy gondolta, velük bizony pénzt lehet keresni. Mai szemmel meglehetősen durván hangzik, de lényegében bérbe vette a gyerekeket a szüleiktől, majd mutogatni kezdte őket. Turnéra indult velük.

Több országban jártak, és mindenütt óriási érdeklődés kísérte őket. Az összenőtt ikrek önmagukban is látványosságnak számított, de Ilona és Judit énekelni is tudott, az utazások során pedig több nyelvből felszedtek valamennyit. Fellépéseiken még azt is bemutatták, hogyan mozognak együtt, hogyan tudnak például lehajolni egy földön fekvő tárgyért: ilyenkor az egyikük gyakorlatilag a hátára vette a másikat.

Az impresszárióként működő orvos állítólag tekintélyes vagyont, mintegy 70 ezer forintot keresett velük. Hogy ebből mennyi jutott a két gyereknek vagy a családnak, arról nem szól a fáma.

A róluk fennmaradt leírások még a külsejüket és az értelmi képességeiket is összehasonlították. Ilonát szebbnek, magasabbnak és értelmesebbnek írták le, Juditot kisebbnek és gyengébb képességűnek. Ezeket persze érdemes a korabeli szemlélet részeként kezelni – akkoriban nem finomkodtak az ilyesmivel.

Az országokon át tartó mutogatásnak végül Keresztély Ágost herceg vetett véget. Kiváltotta a lányokat, majd kilencéves koruk körül a pozsonyi Orsolya-rendi apácák gondjaira bízta őket.

Ott végre békén élhettek. Megtanultak írni és olvasni, kézimunkáztak, varrtak, és a további életüket a zárda falai között töltötték. A korabeli beszámolók szerint értelmes, ügyes fiatal lányokká váltak.

Abban már nincs teljes egyetértés, hogy meddig éltek. Egyes források szerint mindössze 14, mások szerint 22 évesek lehettek halálukkor.

A történet vége mindenesetre különös.
Először Judit betegedett meg, és állapota egyre rosszabb lett. Ilona eközben állítólag teljesen egészséges maradt. Amikor azonban Judit haldokolni kezdett, rövid időn belül Ilona állapota is összeomlott. Szinte egyszerre haltak meg.
A pozsonyi Orsolyák sírboltjában temették el őket.

Szomorú még belegondolni is…
És bár Ilona és Judit esete számunkra különleges volt, de korántsem az egyetlen.
A 19. század első évtizedeiből több magyarországi és erdélyi összenőtt ikerszülésről is fennmaradt beszámoló.

1829-ben például a Moson megyei Gattendorfban egy hét hónapra született összenőtt ikerpárról tudósítottak.
A Csallóközben olyan ikrek születtek, akik mellkasuktól a köldökükig össze voltak nőve; egyikük még élt a születéskor, a másik már halott volt. Nagyborosnyón pedig olyan ikrekről írtak, akiknek két fejük, négy kezük és négy lábuk volt, de közös törzsük. Élve születtek, ám röviddel később meghaltak.

Ami ezekben a régi történetekben talán még meghökkentőbb: az anyák sok esetben túlélték a szülést. Műtő, ultrahang, császármetszés és modern szülészeti háttér nélkül. Többükről azt is feljegyezték, hogy később egészséges gyermekeik születtek.

Ilona és Judit történetét ma már egészen más szemmel olvassuk.
Nem „természeti csodaként” mutogatnák őket vásárokon és uralkodói udvarokban, hanem orvosok egész csapata vizsgálná, hogyan lehetne számukra a lehető legjobb életet biztosítani.

Háromszáz évvel ezelőtt ilyen lehetőség nem volt. Az pedig talán az egész történet legfurcsább, legszomorúbb része, hogy életük első és utolsó éveit leszámítva mindenről idegenek döntöttek körülöttük.
Szeretetet nem adva, tárgynak tekintették őket. Lényegében nem volt családjuk…

Fotó: Wikiwand, Kurir1991

Megosztás
Sándor F.
Sándor F.