Unokázós csalás – a pszichológiai hadviselés

Nyilván hallottál már az unokázós csalásnak nevezett telefonos átverésekről, ahol idős embereket vesznek célba rémületet keltve, gyors lépésre kényszerítve a kiszemeltet. Nem hagyva számára időt az átgondolásra, vagy arra, hogy bárki tanácsát kérhesse.

Egyik utolsó, nagy port kavart ügyben egy 93 éves idős hölgyet hívtak fel telefonon. Azt mondták, hogy unokáját letartóztatták fegyver és kábítószer birtoklásért. De óvadék ellenében szabadlábra helyezik.
Feltéve, ha kifizeti az óvadékot, vagy ha pénzét, és arany ékszereit egy szatyorba rakja, és kiakasztja a postaládára. Melyért aztán majd egy megbízottjuk elbandukol.
Mindaddig, míg nem teljesítette kívánságukat, tehát az értékek összeszedése közben, a szatyorba helyezésen keresztül, a postaládához kivitelig, felakasztásig egyfolytában szóval tartották a nénit. Ezzel elérték, hogy közben senkit sem hívhatott fel, nem tisztázhatta a helyzetet. És igazából gondolkodni sem engedték közben.
Szerencsére a rendőrség is mind ügyesebben veszi fel a harcot az elkövetőkkel, jelen esetben is gyorsan elkapták az elkövetőt.

Könnyű persze hibáztatni az áldozatot, de valójában ilyen helyzetben egy fiatalabb ember is könnyen csapdába eshet.

Egyrészt a csalók hivatalos embernek adják ki magukat – rendőr, ügyvéd… bennük valahogy alapból megbízna az ember.
Ezeket a hívásokat ráadásul főleg olyan időpontra időzítik, amikor nagy eséllyel az egyedül élő szinte biztos, hogy nem fogad látogatókat.
A bemutatkozás után gyorsan rátérnek a tárgyra hivatalos hangnemben, ami alapból rémisztőleg hat. Ha pedig azt hallja valaki, hogy egy hozzátartozóját bármilyen baj érte, akár ő tett valamit, akár vele történt bármi – természetes, hogy a hívott fél megijed, pánikba esik.
Márpedig ha valaki pánikba esik, az nyert ügy a csalóra nézve.

Úgy intézik az egészet, hogy lehetőleg ne beszéljen a kiszemelt célpont senkivel. Egy ilyen beszélgetés ugyanis kész katasztrófa lenne, külső szemlélő pillanat alatt jelezhetné felé, hogy itt valami nem stimmel, az ellenőrzés is megindulhatna. Ezért aztán ilyen-olyan okokat találnak ki, miért nem lehet magát az unokát, a rendőrséget, vagy más hivatalos szervezet hívni.

A pénzt persze hogy nem utalással kérik, kész lebukás lenne. Legtöbbször egy – a célpontnak ismeretlen megbízott megy érte. Őt várni kell, bármikor megérkezhet, és általában gyorsan is érkezik, hisz tudják hogy mehetnek, össze lett szedve a pénz.

Fontos, hogy a potenciális áldozatok tájékozottak legyenek, tudják – hogy a valóságban ilyen esetek egyszerűen nem fordulnak elő.
Nincs olyan, hogy egy probléma megoldása csak most, azonnal lehetséges. Egy nappal később már nem érkezhet felmentő sereg.
Egy hivatalos ember csak bejelent valamit, nem utasít, nem sürget. És a világ legritkább esete, hogy telefonon pénzt kér bármilyen indokkal. Valójában telefonon amúgy is ritkán kommunikálnak ismeretlenül.

Az meg végképp elgondolkodtató, ha azt mondja az illető, hogy erről senkivel nem szabad beszélni, sőt tilos. Nem hívhat hivatalt, nem hívhat rendőrséget – miért ne lehetne, ha pont ők intézkedtek? Nem keresheti a nagyi az unokát, de még a kórházat sem, ahol esetleg a mese szerint fekszik. Ilyen egyszerűen nincs.

Természetesen ez a csalás nem csak bűnügyekre épült ki, bármilyen álindokot kitalálhatnak.
Kiránduláson volt a hozzátartozó, komoly baleset érte, kórházba került és a kórházi számlákat – külföld – állni kell, szállítani még nem tudják – muszáj fizetni, természetesen azonnal.

Egy családtag balesetet okozott, a másik fél kocsija totálkáros lett, mivel ittas volt az unoka most épp börtönben van, és ki sem engedik a tárgyalásig. Kivéve ha az okozott kárt kifizeti a nagyi.

Ezek a mesék kitalációk, és akiknek beadják, néhány óra, vagy nap elteltével ezt maguk is tudják.
De a helyzet, az időpont, a sürgetés, és maga az ijesztő tény, hogy egy családtaggal baj történt kész lavinát indíthat el.

Ezért fontos, hogyha valakit hívnak ilyen kéréssel, feltétlenül beszélgessen el a hívóval, és kérdezzen olyan dolgokat, amiket csak az tudhat, aki valóban kapcsolatban áll a családtaggal.
De a legjobb, ha lerakja a telefont azzal, hogy ez csalás, és jelenti a rendőrségen. Akár rögzítheti is a beszélgetést.

Ha mégis fontos ügy lenne, akkor biztos visszahívják. De ennek a minimálisnál minimálisabb az esélye.

Jó tudni: Magyarországon bár van lehetőség óvadékra, a bíróság rendkívül ritkán él vele.
Egyik napról a másikra, tehát őrizetbe vétel után rögtön ilyen döntést nem hozhat a bíróság. Ráadásul ha mégis, akkor az esetleges elkövető anyagi helyzetének arányában, és az elkövetett bűn súlyának megfelelő összeget állapítanak meg.
Befizetni pedig – bár mára már készpénzben is engedélyezett – csak hivatalos körülmények között lehetséges. Aranytárgyakat pedig erre a célra fordítani lehetetlen.

Ez esetben is érvényes, hogy át kell gondolni a történteket. És ha csak egy pici kellemetlen érzés is felvetődik bennünk, akkor le kell tenni a telefont sürgősen. Azonnal tanácsot kell kérni mástól, vagy simán felhívni a rendőrséget. Ha az ügyintézőnek elmondja a történetet, pillanat alatt kiderülhet, hogy valós lehet-e.

Ha valós ok miatt hívják, amire nagyon kicsi az esély, akkor biztos, hogy újra telefonálnak, semmiről nem marad le. 

Fotó: Pixabay/Tumisu

 

Megosztás
Sándor F.
Sándor F.