Nem minden rosszkedv depresszió, de jó sajnálni magunkat

Van az az állapot, amikor az embernek alapvetően nincs komoly baja, mégis minden kicsit nehezebb.

Ingerlékeny vagy, vacakul alszol, könnyebben felhúzod magad mindenen, valami folyamatosan ott motoszkál benned. És fáj kicsit a lelked. Teszed a dolgod, elvégzed, amit kell, működik a napirended, de közben érzed, hogy valami nincs rendben. Rossz a napod, rossz a heted…

Ez még egyáltalán nem biztos, hogy depresszió. Sokszor egyszerűen egy elhúzódó rossz lelkiállapot, amibe ráadásul könnyű beleragadni. Amivel azt kockáztatjuk, hogy idővel még rosszabb lelkiállapotba kerülünk.

Ilyenkor egyetlen dolog körül forog minden

Elég hozzá néha egy bosszantó helyzet.

Valaki a környezetünkben rááll valamire, csak azzal foglalkozik, újra és újra ugyanoda tér vissza. Egy idő után már nem is maga az eredeti dolog idegesít a legjobban, hanem az, hogy már megint ez tölti ki az egész napját. Na meg vele együtt a tiedet is.

Miért nem csinál valami értelmeset, miért nem foglalkozik olyasmivel, ami ok? Neked.

Innentől kezdve beáll az a helyzet, hogy ő beszűkül a saját kedvenc tevékenységére, és mi is beszűkülünk, csak nem kedvencként tekintve rá.

Ő arra, ami éppen foglalkoztatja. Mi pedig arra, hogy ő már megint csak azzal foglalkozik. Tiszta irreális, hisz pont ellene hadakozol.

Na, pont ezt a fonákságot kell, kellene észrevenni.

Most jöhet a mókuskerék, minél tovább maradunk morcosak, annál tovább figyeljük a másikat. Annál jobban beszűkülünk a problémára, annál idegesebbek leszünk, fáradtak, tehetetlenek, közben meg az egész egy nagy semmiség. Csak mi fújjuk fel minket is érintő problémává.

A gond ilyenkor az, hogy csak a saját szemszögünkből vizsgáljuk a dolgokat.

Ilyenkor jobb, ha kikapcsolódsz. És nem ám egyedül, hanem azzal, aki szerinted problémát okoz. 😊

Nem kell étterem, mozi vagy kirándulás. Néha elég kitalálni valami teljesen hétköznapi célt: menjünk el megvenni valamit, amit úgyis meg kellene venni. Lehetőleg gyalog. Battyogtok egymás mellett, előbb-utóbb már más téma is előjön, mint a mókuskerék téma.

Mire hazaérsz, részint rendesen elfáradsz. Van más témátok is, mivel olyasmit vettetek, amivel kezdeni kell valamit. S ha lazultál végre, már akár a másik különvonulását, szöszmötölését is sokkal jobban elfogadod.

Bár a probléma esélyesen létezik, nem azon járatod az agyad, hanem elszakadtál tőle egy pillanatra. Ez pedig jó arra, hogy tiszta fejjel átgondold: valóban olyan óriási gond ez? Érdemes görcsölni az egészen?

Fura, de nem kötelező mindig, minden problémát megoldani

Ez talán az egyik legnehezebb felismerés.

Mindenki más. Ahogy neked bosszantó egy fura, egyéniségedtől távol eső viselkedési forma, a másik fél is tudna mesélni arról, hogy mi az, amitől feláll a szőr a hátán – veled kapcsolatban.

Megváltozni se te, se más nem fog csak azért, mert valaki azt akarja. Sokkal egyszerűbb, ha napirendre térünk fölötte, mint hogy saját magunkat tesszük tönkre értelmetlen, gyártott problémákkal.

Bár jó néha duzzogni, de nem véletlenül tudunk beszélni. Sok gondra jó gyógyír, ha megszólalunk.

Nem feltétlenül kell egy az egyben kiteregetni minden érzésünket, de ha csak elkezdünk kommunikálni – már sokat tettünk azért, hogy az a bizonyos szelep leengedjen.

Fotó: Pixabay/DanielaElenaTentis

Megosztás
Sándor F.
Sándor F.