Ha azt mondjuk, kelet-ázsiai ember, egyből a szemükre koncentrálunk.
Hogy mandulavágású… – elég nagy általánosítás. Bár viszonylag egymáshoz közel élő népekről van szó, mégis nagyon is különböznek.
Nekünk, európaiaknak elég megtanulni, hogy ki lehet a japán, a kínai, koreai, vietnámi, mongol, hisz első pillantásra mindenki egyformának tűnik. Ferde szem, fekete haj, közben meg millió eltérés van.
De hogy lehet ez, ha olyan közel élő népekről van szó, ráadásul a szem formája elvileg pont az időjáráshoz alkalmazkodott?
Miért másképp? És nem ugyanúgy?
Először is nem maga a szem más. A különbséget főként a szemhéj és a szem körüli szövetek felépítése adja. Sok kelet-ázsiai embernél megtalálható az úgynevezett epicanthus-redő, amely részben takarja a belső szemzugot. Ettől alakul ki az a forma, amelyet nálunk általában mandulavágásúnak neveznek. Vagy ferde vágásúnak.
Hogy ez eredetileg miért alakult ki, arra nincs egyöntetű magyarázat.
Mint már említettem, közrejátszhatott az időjárás, a szél, a hideg, a bőrredő ez ellen védhetett. Kisebb szem, kisebb felület érintkezett a kellemetlen időjárási viszonyokkal.
Csakhogy itt jön egy csavar.
Ha kizárólag a hideg alakította volna ki ezeket a vonásokat, akkor az azonos földrajzi szélességen és hasonló éghajlaton élő népeknek sokkal jobban kellene hasonlítaniuk egymásra.
Hogy nem így történt, annak az az oka, hogy fejlődésük más-más szintről indult.
Minden nagyobb csoport, amely hosszú-hosszú ideje együtt élt, eltérő genetikai örökséggel rendelkezett.
Így a vándorlás során nem csoda, ha ugyanaz a külső körülmény másképp terhelte a szervezetet, és az más módon próbált alkalmazkodni hozzá.
Ráadásul vándorlásuk során mindegyik népcsoport más népekkel keveredett, más arányban, sőt voltak olyanok is, amelyek igencsak hosszú időre elszigetelődtek.
Természetes, hogy emiatt fejlődésük is eltér a többiekétől.
Ezért hasonlíthat például sok észak-koreai arcvonása a mongol népességekéhez, miközben délebbre haladva már más formák jelentek meg.
De mi történik akkor, ha egy kínai család Európába vagy Amerikába költözik? Ha megváltozik az időjárás körülöttük, akkor a bőrszínük és a szemformájuk is változik?
Hát – ez nem így működik.
Önmagában az, hogy néhány emberöltő alatt éghajlati változás ér egy családot, semmit nem változtat. Az öröklött szemforma hosszú-hosszú időre ott marad, hisz a génekben kódolva van.
Természetes viszont, ha vegyes kapcsolatban élnek, mondjuk európai gén keveredik a keletivel, akkor rövid időn belül a kinézet változhat. Így már egyetlen generáció alatt is egészen új arc- és szemformák jelenhetnek meg.
De csak a környezet, az éghajlat változása miatt ez olyan hosszú időt vesz igénybe, amit egy kutatás képtelen lenne bizonyítani.
Tehát az arc egyfajta térkép, amely tartalmazza őseink eredetét, azt, hogy kikkel találkoztak a vándorlás során, mennyire szigetelődtek el más népektől, és milyen környezeti hatások érték az idők során a népességet.
Ebből a „térképből” olyan izgalmas dolgokat olvashatunk le, amelyekre átlagemberként valójában nem is gondolunk.
Arcunkon ott van sok-sok évezredre visszamenőleg teljes múltunk.
Fotó: Pixabay/kian2018
