Sokan már a kérdés hallatán felszisszennek: hogy lehet ilyet kitalálni – nyugtatót a kutyának?
Hisz arra rá lehet szokni, függővé lehet válni, és különben sem oldja meg magát a problémát.
Ebben van igazság. Viszont vannak olyan problémák, amelyeket nem lehet egyszerűen azzal elintézni, hogy majd elmúlnak. Ráadásul egy kutyusnál pszichológussal sem kezdhetünk…
Lehet szeparációs szorongása, zajfóbiája, lehetnek olyan félelmei vagy más viselkedési problémái, amelyek rendesen megkeserítik nemcsak a gazdi, hanem maga az állat életét is. Az agresszív viselkedés mögött pedig akár fájdalom vagy valamilyen betegség is állhat, ezért már csak emiatt sem árt állatorvoshoz fordulni.
Régen az ilyen állatokat – hogy szépen mondjam – sokszor egyszerűen kiselejtezték.
Mára sok minden változott. Főleg a lakásban tartott kutyákra családtagként gondolunk, és ugye azért az nem jellemző, hogy mert anyám, apám, tesóm vagy bárki beteg lett, akkor egyszerűen eldobjuk.
Nagyjából így van ez a mentálisan, érzelmileg problémás kutyákkal is.
Egy ideig a gazdi figyeli a problémát, próbál rájönni, mi lehet a gond, aztán ha nem múlik, előbb-utóbb felkeresi az állatorvost.
Ez mindenképpen fontos lépés még azelőtt, hogy bármilyen nyugtatót vagy emberi gyógyszert adnánk a kutyának. Ugyanaz a tünet többféle problémát is takarhat, és előfordulhat, hogy nem is lelki, hanem testi betegség áll a háttérben.
Lehet, hogy enyhébb módszerekkel is kezelhető a helyzet. Máskor viselkedésterápiára van szükség, és van olyan eset is, amikor az állatorvos gyógyszeres kezelést javasol.
A szeparációs szorongás kezelésére például valóban használnak szorongáscsökkentő, illetve antidepresszáns hatású gyógyszereket. Ezek között olyan hatóanyagok is vannak, amelyeket az embergyógyászatból is ismerhetünk. A gyógyszer azonban általában nem helyettesíti a viselkedés korrekciót, inkább segíthet abban, hogy az állat egyáltalán kezelhető állapotba kerüljön.
Ugyanez igaz más félelmi és szorongásos problémákra is. Zajfóbiánál például szintén szóba kerülhet gyógyszeres segítség.
Amúgy valóban: bizonyos nyugtatókhoz hozzá lehet szokni, akár függőség is kialakulhat.
Igen. Gyógyszereknél ez valóban előfordulhat, ezért sem mindegy, mit, mennyit és mennyi ideig kap a kutya. Nem minden szer egyforma, és van, amelyiket nem is szabad egyik napról a másikra elhagyni, csak szépen, fokozatosan.
Nem könnyű eset, mert senki sem szereti komoly gyógyszerekkel tömni háziállatát, barátját, félig-meddig családtagját. Ám azt is érdemes végiggondolni, mi a nagyobb probléma:
Az, hogy a kutya az állatorvos által beállított pirulákat kapja kapja, közben kezelik a szorongását vagy más problémáját, ám sokkal nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb lesz élete,
Vagy az, hogy mindenáron elzárkózunk a gyógyszertől, miközben az állat retteg, rombol, órákon át vonyít, esetleg agresszívvá válik, és közben ő maga és az egész család is szenved?
Bár a gyógyszerektől sokan ösztönösen irtóznak, mindig két oldalról kell közelíteni a problémát.
Ha egy viselkedési zavaros vagy szorongásos gond komoly, és az állatorvos úgy látja, hogy gyógyszeres kezelésre is szükség van, akkor önmagában attól nem kell megijedni, hogy a kutya „nyugtatót” vagy antidepresszáns hatású gyógyszert kap.
Egy dolgot viszont nagyon fontos leszögezni: emberi gyógyszerrel saját szakállunkra soha ne kezdjük el kezelni a kutyát. Ha hirtelen megoldás kell, nem vagyunk orvos közelben, akkor legalább hívjuk fel telefonon az állatorvost, ő biztosan kézzel fogható tanácsot ad.
Igaz, hogy több, eredetileg ember számára kifejlesztett gyógyszert az állatorvosok kutyáknál is alkalmaznak. Ettől még nem következik, hogy az embernek felírt tablettából adhatunk neki, pláne nem az emberi adagolás alapján. A megfelelő szer és a megfelelő dózis meghatározása az állatorvos dolga. Nagyban változik mindkét irányban, mi nem dönthetünk róla.
Tehát a szabály egyszerű:
Ha a kutyának komoly szorongásos, félelmi vagy más viselkedési problémája van, előbb állatorvos. Ha ő gyógyszert javasol, azt az általa meghatározott módon kell adagolni.
Fotó: Zoomalia
