Azzal nagyjából tisztában vagyunk, hogy az egyik legegyszerűbb tartósítási módot, a szárítást esélyesen már nagyon régen alkalmazta az emberiség.
Egyszerűen rá lehetett jönni az előnyeire, hisz a napon, szellős helyen hagyott gyümölcs vagy hús észrevehetően tovább állt el. Ha egyszer bevált, onnantól nyilván újra és újra alkalmazták.
Időszámításunk előtt 12 ezer körüli időből már vannak erre utaló nyomok a Közel-Keletről és Ázsiából. Tehát a szárítás az egyik legősibb ismert módszer, amellyel ínséges időkre tartalékolhattak.
Az erjesztés is nagyon régi eljárás. Időszámításunk előtt mintegy 11 ezerből származó kőmozsarakban, amelyeket egy izraeli barlangban találtak, már gabona erjesztésére utaló nyomokat fedeztek fel. Ekkor még mai értelemben vett mezőgazdaság sem létezett.
A lekvár egyik alapvető összetevője ma a cukor, de bizonyos gyümölcsökből egyszerű sűrítéssel is jó minőségű és tartós lekvárt lehet készíteni. A lényeg, hogy a gyümölcsnek magas legyen a természetes cukortartalma.
A szatmári szilvalekvárt esélyesen mindenki ismeri. Hasonló tartósítási módokat valószínűleg évszázadokkal ezelőtt is használhattak, hisz hőforráson kívül szinte semmi nem kell hozzá.
A gyümölcs mézzel való tartósítását már Krisztus után az első században is ismerték. Plinius például olyan eljárást is leírt, amelynél birsalmát méz segítségével tartósítottak.
Cukorral készült lekvárokat nyilván attól kezdve lehetett egyre szélesebb körben főzni, ahogy a cukor is egyre inkább elérhetővé vált. Egyik fontos felhasználási módja éppen a gyümölcsök tartósítása lett.
Az 1800-as évek elején már egy bizonyos Nicolas Appert kísérletezett különféle élelmiszerek zárt üvegben való tárolásával. Próbálkozott szinte mindenfélével, még tejjel is.
A módszer lényege egyszerű volt: az élelmiszert üvegbe rakta, lezárta, majd hőkezelte.
Érdekes ez azért is, mert ekkoriban még nem tudták, hogy az élelmiszerek romlásában mikroorganizmusok játszanak szerepet. Appert egyszerűen azt tapasztalta, hogy a megfelelő lezárás és a hőkezelés működik.
Tehát bár különféle tartósító eljárásokat már évezredek óta ismerünk, a mai befőzés közvetlen elődje nagyjából kétszáz éve alakult ki, amikor megjelent a zárt edényben történő hőkezelés.
A cukor szélesebb körű elterjedésével pedig a lekvárok és más édes gyümölcskészítmények is egyre hétköznapibbá váltak.
Vagyis maga a tartósítás ősi találmány.
A nagymamák polcairól ismert befőtt és lekvár világa viszont már jóval fiatalabb.
Fotó: Pixabay/congerdesign
