Ma a bajusz ízlés, szokás kérdése.
Van, aki szereti, ragaszkodik hozzá, más leborotválja, és olyan is, aki messzire hessegeti, mert undorodik tőle.
A szebbik nem körében már lényegesen kevésbé népszerű a bajuszos férfi, mint ezelőtt akár 100 éve. És maguk a férfiak is alig hódolnak már ennek a szokásnak.
Régen nem csak egy szőrpamacs volt az orr és a száj között, és nem is egyszerű dísz: több volt annál, nagyobb jelentéssel bírt.
Egy férfi bajuszából arra is következtethettél, mennyi idős, honnan, milyen társadalmi közegből érkezett, netán katona vagy pásztor, városi polgár, esetleg tehetős gazda.
Még tanulmány is született róla: Herman Ottó 1906-ban jelentette meg A magyar bajusz című írását, és 26 különféle bajuszformát különített el.
Volt vékony, lelógó konya vagy harcsabajusz, amelyet inkább idősebb férfiak viseltek. A fiatalabbak adtak a külsőségekre, ők még nagyban ápolták, divatosra vágatták, hordtak pörge, hegyes bajuszt – ez utóbbit faggyúval is formázták, a végét pedig zsinórral, de akár orsóval is pödörték, hogy elég csábító legyen.
Éjszakára vagy otthon pedig bajuszkötővel védték, hogy alakja, formája sértetlen maradjon.
A 19–20. század fordulóján aztán megjelent az egyenesre nyírt bajusz, először inkább a városi polgárságnál, majd később vidéken is. Egyszerűbb volt rendben tartani.
A 18. századra annyira összekapcsolódott a „magyar” és a katonás megjelenés fogalmával, hogy amikor a hadsereg külsejét németesíteni próbálták, a magyar tisztek közül többen egyszerűen nem borotváltatták le a bajuszukat, ezért büntetést is kaptak.
Nem csoda, ekkorra már ez a viselet szabályos identitást jelzett.
Akkor ez volt az, amivel kifejezhették hovatartozásukat az emberek, ma ugyanezt a frizura, szakáll, borosta, tetkó képviseli, esetleg egy menő márkajelzés a ruhán.
Minden esetben olyan dolgot mutatunk meg magunkból ezek által, amit tudatni akarunk a környezetünkkel, de így legalább nem kell róla előadást tartani.
Mára az ápolt, vágott bajszok még elfogadottak, bizonyos kultúrákban fokozottabban, de a régi harcsa-, pödört, dús, kajsza bajszok ideje lejárt – egyszerűen a társadalom nagy része erősen idegenkedik tőlük.
Fotó: Pixabay/Bstad




