Volt a cukor korszak, amikor központilag próbáltak rábeszélni bennünket fogyasztására.
Mondván: egészséges, tápláló.
Persze nem csoda, akkoriban más volt az élelmiszerboltok felhozatala, és energiára azért a napi működéshez szükség volt.
Aztán jött a „cukor-stop”, kikiáltották ellenségünknek, amiben szintén van valami, ám mindig, mindenütt a sarkosítás folyik.
De mivel az ember szereti az édes ízt, ezzel jutalmazza magát, jöttek az édesítőszerek.
Kevesen tudják úgy elhagyni a cukrozott dolgokat, hogy édesítőt ne használjanak.
Te próbáltad addig ismeretlen édesítővel ízesíteni harapnivalódat?
Van egy kellemetlen utóíze mindenképp, ráadásul még utóhatásai is legalább annyira kellemetlenek lehetnek.
Persze ez idővel megszűnik, és már csak az édes ízt érzed.
És most elérkeztünk a jelenhez, az utóbbi években elég átfogó kutatásokat végeztek e tárgyban, és nem mondhatnám, hogy egy az egyben jó dolgokat találtak.
Az mindenképp esélyes, hogy nem lehet rá tekinteni a cukor teljesen veszélytelen pótlásaként.
Nagyon úgy néz ki, hogy ha valaki a testsúlyát akarja vele csökkenteni, nagy eséllyel nem jön be. Ilyenkor főleg a zsírból veszítünk – ésszerű fogyókúrás gyakorlatban –, ezt az édesítőszer-fogyasztás hosszú távon nem igazán támogatja.
Hogy miért? Mert egyes édesítőszerek nagyon is határozott édes ízt közvetítenek. Ezzel aztán totál összezavarhatják a szervezeted. Legfőképp az agyadat.
Érzi az édes ízt, de kalória nincs. Erre a szervezet nem tudja, merre kellene lépni, ezért aztán előbb-utóbb fokozott éhségérzet jöhet, és mivel előzőleg édeset ettél, ezért édesség utáni vággyal együtt.
Ráadásul vizsgálatok, kutatások és jelenlegi tudásunk szerint egyáltalán nem mondható ki, hogy az édesítők nincsenek hatással a vércukorra.
Rendszeres fogyasztásukat összefüggésbe hozták a 2-es típusú cukorbetegség nagyobb kockázatával.
Egyes édesítők, mint a szacharin, szukralóz, aszpartám, nem jó irányba változtathatják meg a bélflórát.
Egyes vizsgálatok szerint a bélfal védőgátját is kedvezőtlenül befolyásolhatják, növelhetik annak áteresztőképességét, és károsíthatják a bélhámsejteket. Ezáltal létrejöhet az úgynevezett „áteresztő bél” jelensége.
A nyírfacukor és az eritrit nagymértékű, túlzott fogyasztása – tehát amikor mindent azzal sütünk-főzünk – fokozhatja a véralvadást. Ami nyilvánvalóan nem tesz jót nekünk, a keringési rendszerre hat, s emelheti a stroke és a szívroham kockázatát.
Vannak kutatások, melyek a kognitív funkciókkal és az idegrendszerrel való összefüggést vizsgálták.
Ezekben összefüggést találtak a nagyobb mennyiségű édesítőszer-fogyasztás és a gyorsabb kognitív hanyatlás között. Ez alapján feltételezhető, hogy az aszpartámot és szacharint nagymértékben fogyasztóknál a memória romlása és a gondolkodási készség hanyatlása lényegesen gyorsabb lehet azokénál, akik minimális mennyiségben élnek ezzel a szerrel.
Ráadásul – ha nem is mindenki, de – sokan tapasztalhatták egyes édesítők fogyasztása során, hogy érzékenységüknek megfelelő mértékben puffadást és akár súlyos hasmenést is tapasztalhatnak.
Természetesen az édesítőszerekre nem kell egy az egyben káros anyagként tekinteni, viszont nem is előnyös, ha nem szabunk korlátokat fogyasztásuk terén.
Sajnos egy az egyben alkalmatlanok a cukor egy az egybeni helyettesítésére, a fogyókúrához sem igazán jó támpont.
Itt is érvényes a régi mondás: Mindent csak mértékkel…
Fotó: Pixabay/Homegrounds
