Elvégre kezdődhetne januárban, vagy akár áprilisban is. Miért lett épp a szeptember a befutó?
Régen, amíg nem volt iskolakötelezettség, addig a gyerekek elvileg egész évben iskolába jártak.
Ami persze nem igaz, hisz ott az „elvileg” szó.
Ha mentek mentek, ha nem, akkor sem történt semmi. Senki sem volt kötelezhető arra, hogy tanulással töltse drága idejét.
Falusi iskolákban még problémásabb volt a helyzet, mivel ott figyelembe kellett venni azt is, hogy mikor vannak a legfontosabb munkák a földeken.
Így fordulhatott elő, hogy a kis iskolákban tavasszal, és ősszel nem volt tanítás.
Így maradt okosodásra a nyár, és a tél.
A tél az egész kellemes időszak ebből a szempontból, sok minden mást nem lehet csinálni, úgyhogy a tél mai napig iskolába járásra megmaradt.
Ám a nyár egy olyan évszak, amikor se diáknak, se tanárnak nem volt nagy hangulata beülni a tanterembe, és az agy csiszolásával foglalkozni.
Lazábban ment az oktatás, a tanárok nem voltak olyan szigorúak, a gyermekek meg ott lógtak, ahol tudtak.
Az általános tankötelezettség bevezetésének idején az év felét jelölték ki iskolai oktatásra.
Keresni kellett egy olyan időszakot, amit egybefüggő pihenésre lehetett kiadni. Mivel a nyár amúgy sem hoz látványos eredményeket, igazi uborkaszezon minden téren, ezért kézenfekvő lett a nyári szünet kiadása.
És miért szeptember az iskolakezdet?
Egyszerű. Ekkor már az időjárás kezd ősziesre váltani, néhány évtizeddel ezelőtt ilyenkor kezdődött egy hűvösebb, esősebb időszak. Így érhető, hogy a nagy pihenő után ez az az időpont, ami a legalkalmasabb a padba ülésre.
Így van ez már nagyjából 150 éve…
Fotó: Fortepan/Berkó Pál




