Néhány sztárból nincs csapat

Tegnap este hazai pályán 0–1-re kikapott Ukrajnától a magyar válogatott a Nemzetek Ligájában. A vereség ismét felszínre hozta a szövetségi kapitány alkalmasságának kérdését. A kapitány munkáltatója hivatalosan az MLSZ, tehát a kinevezésről, a szerződés meghosszabbításáról és természetesen annak megszüntetéséről is ott születik döntés.

A tegnapi fiaskó után a kapitány maga is arról beszélt, hogy két éve üldözi a csapatot a balszerencse. A szurkolók előtt azért nem túl szerencsés magyarázat ez. A balszerencse egy-egy meccsen valóban dönthet, két éven keresztül azonban már nehéz mindent erre fogni. Ha valaki kihagyja a helyzeteit, az ellenfél pedig az egyet, ami adódik, berúgja, az már nem pusztán szerencse kérdése. Tegnap éppen ez történt.

Természetesen a kapitány maga is jelezhetné távozási szándékát, de egy hosszú távú szerződésnél nem mindegy, melyik fél kezdeményezi annak megszüntetését. Talán ezért sem olyan egyszerű a helyzet, mint kívülről látszik. Az biztos, hogy azonnali döntésre aligha kell számítani: a mostani sűrített programból még három mérkőzés van hátra.

Az eredményességgel azért akadnak gondok.

Az Európa-bajnoki szerepléseket lehet sikeresnek nevezni, de lehet vitatni is, mennyire jelentettek valódi előrelépést. A világbajnokságra ismét nem sikerült kijutni, a Nemzetek Ligájában pedig jelenleg már a B divízióban szerepel a válogatott.

Volt idő, amikor ebben a sorozatban képesek voltunk felvenni a kesztyűt a legerősebb európai válogatottakkal is, ami érthetően nagy várakozást keltett. A Nemzetek Ligáját eredetileg éppen azért hozták létre, hogy a barátságos mérkőzéseket versenyszerűbb találkozókkal váltsák fel. Ettől még nehéz nem észrevenni, hogy egy topválogatott számára egy Nemzetek Ligája-meccs nem feltétlenül ugyanazt jelenti, mint egy világbajnoki vagy Európa-bajnoki találkozó. Emiatt az ott elért nagy eredményeket sem biztos, hogy érdemes automatikusan átvetíteni a valódi nagy tornákra.

Vannak nagyon jó játékosaink, magas szinten képzett, precíz futballisták.

Csakhogy nem mindegy, hogy valaki kiváló szakember, vagy ösztönös futballzseni. A kettő nem ugyanaz.

Egy jól képzett játékost hosszú évek alatt célirányosan fejlesztenek. Megtanulja, mikor hová kell mozognia, hogyan kell helyezkednie, milyen döntést kell hoznia. Egy elit klubcsapatban ez tökéletesen működhet, mert egy olajozott gépezet része, ahol naponta ugyanazokkal az emberekkel dolgozik, és szinte mindenki ismeri a másik gondolatát.

A válogatott azonban más világ.

Ott nincs hónapokig tartó közös munka, ráadásul előfordul, hogy nem működik az előre begyakorolt játék. Ilyenkor válik igazán fontossá az improvizáció, az ösztön és az a bizonyos plusz, amit nem feltétlenül lehet megtanítani. A zseni váratlan helyzetben olyat talál ki, ami nincs benne a tankönyvben. A jól képzett szakember pedig sokszor akkor a legerősebb, ha működik körülötte a rendszer.

Ehhez jön még a sztárolás kérdése. Nem biztos, hogy jót tesz egy csapatnak, ha két-három játékos körül akkora felhajtás van, hogy lassan külön kasztként kezdi kezelni őket mindenki. Ilyenkor könnyen kialakul, hogy a többiek ösztönösen őket keresik a labdával, mert tőlük várják a megoldást. Ez akár taktikai utasítás nélkül is létrejöhet.

Pedig nem mindegy, hogy az ellenfélnek tizenegy embert kell figyelnie, mert bárki húzhat váratlant, vagy nagyjából előre lehet tudni, kinek akarják majd odajátszani a labdát.

A korai sztárolás sem  tesz jót.

Ha egy gyereknek már tizenéves korában azt mondogatják, hogy ő lesz a következő nagy klasszis, külön figyelmet kap, körülötte forog a sajtó, idővel könnyen maga is elhiszi, hogy neki más szerep jár, mint a többieknek. Ettől még lehet kiváló játékos, sőt komoly nemzetközi karriert is befuthat. Csak éppen nem biztos, hogy az lesz belőle, amit tizenhat évesen megjósoltak.

A munkabírás, a fizikai fölény, a fegyelem és a célirányos képzés rengeteget ér. Van olyan játékos, akinek éppen az a legnagyobb erénye, hogy úgy megy előre kilencven percen keresztül, mint egy dömper. Csakhogy ez megint más képesség, mint amikor valaki egyetlen váratlan mozdulattal képes eldönteni egy mérkőzést.

És talán ez az egyik legnagyobb tévedésünk, amikor egy válogatott erejét nézzük. Összeszámoljuk, hány játékos szerepel nagy klubban, hányan játszanak erős bajnokságban, aztán ebből automatikusan azt gondoljuk, hogy erős válogatottunk van.

Pedig a futball csapatjáték. Nem mindig attól lesz jó egy csapat, hogy van benne két-három kiemelkedő játékos. Sokszor többet ér tizenegy ember, aki valóban együtt él a pályán, mint nyolc-kilenc csapatjátékos és néhány ember, akit mindenki másnak ki kell szolgálnia.

A sztár is akkor a leghasznosabb, ha elsősorban a csapat része. Ha nem fölötte áll, hanem egy szinten a csapattal, szíve együtt dobbanva vele.

A szövetségi kapitánynak pedig hatni kell tudni az egészre. Sztárostól, csapatostul, mindenestül – egyetlen szintre hozva őket.

Fotó: Pixabay/stux

Megosztás
Sándor F.
Sándor F.