Tökéletes megoldás természetesen nincs, de meg lehetne próbálni úgy intézni a juttatást, hogy az valóban akkor érkezzék, amikor szükség van rá.
A nyugdíjas SZÉP-kártya nem új ötlet: már a TISZA választási programjában is szerepelt. Ígéretet tettek arra, hogy a nyugdíjasok nagy része évente meghatározott összegű, célzott támogatást vehetne igénybe SZÉP-kártyával. Akkori számítások szerint ez a korosztály 97 százalékát érintené.
Ezek még múlt évi adatok, azóta viszont a nyugdíjemelések miatt valamivel többen kerültek az 500 ezer forintos határ fölé.
Az eddigi információk szerint a tervezett rendszer sávos lenne. Ez azt jelenti, hogy a havi 250 ezer forint alatti nyugdíjból élők évente 200 ezer forintot, a 250 ezer forint feletti nyugdíjasok egészen az 500 ezres plafonösszegig évi 100 ezer forintos juttatást kapnának nyugdíjas SZÉP-kártyára.
Fontos, hogy a 200 ezres összeget jelenlegi számítások szerint mintegy 1,3 millióan használhatnák fel.
Bár az eredeti SZÉP-kártya szűkebb felhasználási lehetőséget biztosított, a nyugdíjas változatot nem kizárólag pihenésre lehetne használni. A tervek szerint a nyugdíjasok szükségleteihez alkalmazkodva élelmiszerre, gyógyszerre, egészségmegőrzésre is lehetne költeni a keretösszeget.
A választás után az is felmerült, hogy a rendszer akár már 2026 negyedik negyedévében, vagyis októbertől indulhatna. Magyar Péter miniszterelnök korábban arról beszélt, hogy elképzelhető lenne olyan megoldás is, amelyben az éves keret nem januártól decemberig, hanem például októbertől a következő októberig járna.
Viszont hogy ebből hogyan és mi valósul meg, jelenleg még nem lehet pontosan tudni, mivel nincs olyan végleges, már kihirdetett szabályozás, amely kimondaná a módszer tényleges megvalósulását.
A pontos technikai feltételek sem láthatók, és az augusztus végén nyilvánosságot látott módosított költségvetésben sem látszik az az összeg, az a fedezet, amely az utolsó negyedévre tervezett juttatást lehetővé tenné.
Ezért az ez évi indulás jelenleg már valószínűtlen, bár csodák lehetnek… A kártyára továbbra is vállalásként és készülő konstrukcióként lehet tekinteni, nem olyan juttatásként, amelynek októberi érkezésével biztosan számolni lehet.
Egy nyugdíjas szervezet ajánlása alapján egy-két hónappal ezelőtt úgy gondolták, hogy jó módszer lenne, ha az idős korosztály negyedévente, arányosan elosztva jutna hozzá ehhez az összeghez. Nem valószínű, hogy az ajánlás előtt széles rétegeket megkérdeztek volna erről a kérdésről.
Az ötlet igazából valamiféle atyáskodásnak tűnik.
Természetesen jól jön az a kétszázezer forint negyedelve, háromhavonta utalva is. Főleg, ha egy mostani minimálnyugdíjast nézünk, aki mondjuk 30 ezer forint alatti nyugdíjat kap.
Ám 2027. január 1-jétől a tervek szerint 120 ezer forintra emelkedik az öregségi nyugdíj legkisebb összege. Ahhoz viszonyítva még mindig jelentős a háromhavonta plusz 50 ezer forint, de már közel sem akkora összeg, ami miatt feltétlenül felkapja valaki a fejét.
Ha pedig egy átlagnyugdíjas kapja, annak nem biztos, hogy ez a legjobb módszer.
Sok oldala van ennek a problémának. Minden idős embernek jól jönne például egy karácsony előtti enyhe löket, amikor egyszerre „veheti fel” ezt az összeget. Más viszont azt mondhatná: neki sokkal jobb, ha év közben, négy részletben érkezik, mert folyamatosabban segíti a kiadásait.
Az biztos, hogy egy 3–400 ezres nyugdíjasnak az évi 100 ezer forint még érezhető, ellenben a háromhavonta esetleg kapható 25 ezer forint már szinte észrevehetetlen.
Gyanítom, hogy ez a kérdés teljesen egyénfüggő, és bevezetésekor talán nem egy nyugdíjas szervezet ötleteit kellene egyszerűen megvalósítani, amely nem biztos, hogy teljesen képben van az egész nyugdíjas társadalom problémáival, igényeivel.
Talán jobb megoldás lenne, ha egyszerűen minden érintett nyugdíjas nyilatkozhatna arról, hogy ő személy szerint hogyan kéri a kártyára érkező összeget. Egyben vagy részletekben. Persze egyúttal nagyon egyszerűen elmagyarázva azt is, hogy milyen buktatókkal járhat az egyik vagy a másik verzió.
Minden ember más, minden helyzet más, és így talán kiszűrhető lenne a segítség feletti atyáskodás is.
Felnőtt emberek kapják a juttatást – talán nem másnak kellene helyettük eldönteni, hogy, milyen módon gazdálkodjanak vele.
Fotó: Pixabay/beejees




