A modern kori súrolószereket nyilván ismered, de hogy oldották meg régen? Mit használtak, és hogyan?
A zsírosabb edények elmosása régen problémás volt, egy átlagos falusi háztartásban ha volt is szóda, akkor azt mosáshoz használták.
Tudták, hogy a lábasra, fazékra más, egyszerűbb módszer is tökéletes.
Olyasmivel tisztították az edényeket, ami minden falusi portán szem előtt volt.
Használat után a lábast, fazekat forró vízzel kiöblítették, hogy a még benne lévő ételmaradék is kiázzék, ezt a moslékhoz öntötték. Hízott tőle a coca.
Magát az edényt pedig sárral, és szalmatörekkel mosták át jó erősen, ez úgy működött pont, mint egy súroló.
Aki már táborozott nomád körülmények között az esetleg szembesült a problémával, hogy ott van a koszos edény, és valahogy zsírtalanítani kellene, de nem lehet mindig az „Ultráért” szaladgálni. Ilyenkor jön a jó öreg homok és egy pici víz keveréke, csak annyi, hogy törmelékes legyen.
Ezzel az anyaggal aztán tökéletesen ki lehetett tisztítani az edényt.
Ha nem volt más, a poharak is tisztára moshatók voltak vele, utána csak egy jó kis öblítés kellett, és már fénylett rendesen.
A pásztorok kint a pusztán ugyanígy „mosták el” a bográcsot is. Persze mosás után zsírozták is, mert másképp rozsdásodott volna.
Homokkal tisztították régen a tűzhelyet, hisz az kiváló súroló hatású.
De zsírtalanításhoz a fahamu is tökéletes… Sőt még a csalánt és szalmát is bevetették erre a célra. Egy marokkal megfogtak, és végig dörzsölték vele az edényt.
Utána egy öblítés, és már várhatta a következő használatot.
Egyszerű dolgok, némi lelemény, megoldották minden modern szer nélkül.
Fotó: Sulinet/Tudásbázis
