A tárkonyos ragulevesekben az a jó, hogy nehéz velük melléfogni. Van bennük hús, zöldség, krumpli, vagyis egy tányér után nem feltétlenül kell azon gondolkodni, mi legyen a második fogás. A tárkony pedig pont annyira karakteres, hogy felismerhető ízt adjon neki, de parányi elég.
Sertéscombból különösen jó tartalmas változat készül. Ha a zsírosabb húsokat kedveled, akkor a lapockát ajánlom, az porhanyósra fő. A fölösleges, nagyobb zsírdarabokat azonban vágd le, ki is sütheted, úgy lesz egy pici tepertőd. De ha nem bajlódsz vele, kidobhatod.
Ha azért nem foglalkozol vele, mert kevés a zsírnakvaló, akkor gyűjtsd egy zacskóban, vagy lezárható műanyag dobozban a fagyasztóban. És akkor sütöd ki, ha egy adag összegyűlt.
A karfiol nem kötelező eleme minden tárkonyos ragulevesnek, ebben viszont jól működik: könnyít valamennyit a húsos-krumplis levesen, és nem nyomja el a többi ízt.
Hozzávalók
- 70 dkg sertéscomb
- 1 közepes vöröshagyma
- 2 sárgarépa
- 2 közepes burgonya
- 1 kisebb darab zellergumó
- 25–30 dkg karfiol
- 2–3 evőkanál olaj
- 1 csapott evőkanál liszt
- 1,5–2 teáskanál szárított tárkony
- só
- őrölt fekete bors
- körülbelül 2–2,5 liter víz
Elkészítés
Vágd a sertéscombot kisebb kockákra, a hagymát pedig apróra. Kevés olajon párold üvegesre a hagymát, majd tedd rá a húst, és néhány perc alatt pirítsd körbe.
Önts alá nagyjából egy deci vizet, fedd le, és közepes lángon kezdd el párolni. Körülbelül húsz perc után mehet hozzá a felkarikázott vagy kisebb darabokra vágott sárgarépa. Sózd meg, és ha elfőtte a levét, adj hozzá még egy kevés vizet.
Amikor a hús már kezd puhulni, szórd meg a liszttel, keverd át alaposan, majd fokozatosan öntsd fel körülbelül 2–2,5 liter vízzel. Nem kell túl sűrűre hagyni: ez továbbra is leves, nem ragu.
Forrás után add hozzá a felkockázott burgonyát és a vékonyra vágott zellert. Jöhet a bors és a tárkony is. A tárkonnyal érdemes először óvatosabban bánni, mert főzés közben is erősödik az íze, a végén pedig még mindig lehet hozzáadni.
Amikor a burgonya már majdnem puha, tedd bele a kisebb rózsákra szedett karfiolt. Ennek már nem kell sok idő: akkor jó, ha megpuhul, de nem fő szét teljesen.
Kóstold meg a végén, és ha szükséges, igazíts még a són, borson vagy a tárkony mennyiségén.
Ez a leves másnap sem rossz, sőt a tárkony íze addigra még jobban összeér a hússal és a zöldségekkel. Ha viszont a karfiolt inkább kissé roppanósan szereted, frissen az igazi.
