Bár az utóbbi önkormányzati választások még csak két éve voltak, a jelenlegi helyzetet nézve nem elképzelhetetlen, hogy akár a tervezettnél korábban véleményt kell nyilvánítanod a szavazófülkében.
Bármelyik oldalon állsz, elégedett vagy a helyi döntéshozókkal vagy sem, nem árt tudni, mire érdemes figyelni.
Mert az, ahogyan valaki kommunikál, ahogy él előtted – nagyon sokat elmond arról is, hogyan valójában ki is ő. – Hisz akit tudatosan megmutat neked, egyáltalán nem biztos, hogy minden álarc nélküli.
Egy átlagember magában az önkormányzati munkába nem igazán lát be. Hibákat észlel, problémákat lát, de hogy milyen tevékenységek folynak ott, és igazából ki miért felelős, mi a dolga pontosan, arról sejtése sincs.
Ezért aztán átmegy „mindentelhisz” fázisba, hisz mit tehetne? Kénytelen elfogadni azt, amit feltálalnak előtte.
De valóban kénytelen?
A közösségi médiában nagyjából két végletet látsz politikus terén. Az egyik mindenből posztot csinál, fürdik a nyilvánosságban: mit intézett, kinek telefonált, milyen hibát jelentett be, kit keresett meg. A másik főként arról beszél, miről tárgyaltak, mit javasolt, hogyan szavazott, milyen döntések születtek, hogy valósult meg, és milyen problémák adódtak környezetében. Megjegyzem, nem szemétkupac szinten, és nem is közvilágításilag. Nem mintha ez nem egy olyan probléma, amit ha hozzáfordul egy polgár, akkor nem intézhet, de valóban a köztes lépcső hosszabbítja a folyamat.
A jó képviselő, aki valóban az állampolgárokért van arra tanítja meg őket, hogy bizonyos gondok-bajok ügyintézésének ők a zálogai. Ugyanúgy felvehetik a telefont, ugyanúgy beszélhetnek a szolgáltatóval, és azok ugyanúgy fognak intézkedni. Amennyiben 1-2 hét alatt nem történik lépés, na, akkor lehet kérni a városgazda, vagy végső esetben a képviselő beleszólását a dologba.
De ez a feladat nem az övé. Vannak dolgok például, amik kifejezetten a lakosság feladatkörébe tartoznak, de az majd egy következő cikk témája lesz. Az meg éppen furcsa egy képviselőtől, ha minden pitiáner elintézett témát, ami igazából 5 perces munkát igényel – úgy tálal fel, mintha valami hőstettet hajtott volna végre.
Pont olyan ez, mint az életben. Az egyik fél órákon keresztül sorolja, mennyi mindent csinált, milyen gyorsan, szisztematikusan végezte dolgát, félórán keresztül hallgatod a fényezést, mennyi mindent végez egy napba sűrítve, a másik elmondja, ami lényeges.
A szószátyárban, vagy a megfontolt emberben bízol a „való világban”?
Attól ugyanis, hogy valaki állandóan jelen van a Facebook-on, még nem biztos, hogy több tényleges – képviselői szempontból hasznos – munkát végez.
Hogy mit figyelj?
- Tudod-e, valójában mit képvisel? Nem azt, melyik csapatnak szurkol vagy hol ebédel, hanem hogy milyen ügyek mellett áll ki.
- Mit javasol és hogyan szavaz? Megindokolja-e a döntéseit, és vállalja-e akkor is a véleményét, ha az éppen nem népszerű?
- Beszél-e a valódi képviselői munkájáról? Arról, ami a testületi üléseken történik.
- Tudod, hány sikeres javaslata volt?
- Biztos vagy benne, hogyha volt javaslata azt tényleg rosszindulatból söpörték le, vagy inkább ellenséggyártás folyik előtted?
- Megkülönbözteti-e saját munkáját az önkormányzatétól? Egy elszállított szemétkupac vagy megjavított közvilágítás nem feltétlenül személyes képviselői teljesítmény.
- Bemutat-e olyan ügyeket eredményként, melyeket egy átlagos lakos is jelezhetne a szolgáltatónak? Segíteni természetesen lehet, de nem ez a képviselő legfontosabb feladata.
- Elérhető-e normális módon? Tudod-e, mikor és hol találkozhatsz vele személyesen, lehetőleg hivatalos körülmények között? Mondjuk fogadóórán?
- Szokása-e egyfajta családlátogatásra menni, hosszú vendégeskedéssel fogadóóra helyett? Tudtad, hogy az a tevékenység a korrupció előszobája?
- El tudja-e választani a magánérdekeit a képviselői szerepétől? Nem játssza azt, hogy keméleonként hol politikus, hol civil, hol magánember? Helyzethez alkalmazkodva?
- Tudtad hogy a politikus civil tevékenységet végezve is politikus? Ezt a lakosság jól érzi. Szinte mindig – akkor is mikor civilt játszik – politikusként szólítják meg.
- Biztos vagy benne, hogy munkája, hobbija, más tevékenysége összeegyeztethető-e a település és az ott élők érdekeivel? Nem csak néhány emberével, a településen élők összességével.
- Mi lett az ígéreteiből? Ha felvetett valamit mint intéz el – ahhoz volt-e egyáltalán joga, végzettsége, akarata. Véghezvitte-e, vagy az ígéret pusztán lájk és csodálat gyűjtés maradt?
- Miről szólnak a bejegyzései: az ügyről vagy saját magáról? Hányszor beszél saját magáról a posztban, hányszor jelzi a problémát saját szemszögéből? Miről szól az egész? Ha az „én”, „úgy gondolom”, „intézkedtem” „nekem” stb szavak sokszor szerepelnek, akkor gyanakodnod kell. És akkor is, ha egy – egy közlemény fotója, vagy szövege valójában őt népszerűsíti
- Akkor is gondolkozz el, ha vállalkozók adományaiból időnként ajándékoz! Ez már kellemes dolog annak aki kapja, valójában szavazatvásárlásnak számít minden időben, választási kampánytól függetlenül. Az meg hab a tortán, hogy a képviselő mégis milyen jogon fogad el egyes vállalkozóktól bármit saját hasznosításra? Mindenki ember, a képviselő is. Nem csak a végső adományozott néz innen másképp a képviselőre, hanem a képviselő is a vállalkozóra. Pedig ők közpénzről döntenek, ami a vállalkozók esélyeit is érintik….
A képviselő elsődleges dolga nem az, hogy minden lakossági problémát személyesen megoldjon. Továbbíthatja, de ne erről szóljon minden sikertörténet,mert ez nem az.
Azért választják, hogy részt vegyen a város döntéseiben, képviselje az ott élők érdekeit, kérdezzen, javasoljon és ellenőrizzen. És nem azért, hogy esetleg ellene dolgozzon – sajnos ilyen is van.
A médiában való jelenléttel sincs semmi baj. Jó, ha tudjuk, mi történik. De az lenne a fontos, hogy arról halljunk, ami valóban történik, és nem a szemétkupac állapotáról.
Semmi hókusz-pókusz, csak tények. És semmi MI…
A politika értünk van, lenne, minket – engem, téged, mindenkit kellene szolgálnia. Nem csak a közeli ismerősöket, nem csak a segítő vállalkozókat, nem csak azokat, akik bármilyen „buliban” benne vannak. .
A szolgálat alázattal jár, és nem ripacskodással. A valódi alázat csendes, hallgatag. Akkor szólal meg, ha valódi mondandója van, s tetteit nem reklámozza. mert azok úgyis láthatóak. Miért kéne? Természetes hogy dolgozik. Nem? Miért kéne neked minden lépéséről tudni? Feleségedéről, férjedéről tudsz? — A politikus akkor végzi jól munkáját, ha napi életünkben nincs jelen. Hagy szusszanni, hagyja hogy éld az életed, viszont háttérben ott van, tudod hogy végzi a munkáját, mert ha nem, akkor jele lesz. És akkor számonkérheted. De addig nyugi legyen.
Egy városi vagy magasabb tisztségre nem üres influenszer kell, hanem hozzáértő Ember. Az ilyen politikus feltálalja neked mit láss. Ez jó álcája valódi tevékenységének.
Fotó: Pixabay/TheDigitalArtist




