Van olyan település, ahol az önkormányzati bérlakások lakói időről időre felszólítást kapnak: vizsgáltassák felül a lakás elektromos vagy gázhálózatát, és a feltárt hibákat saját költségükön javíttassák ki. Máshol már a bérleti szerződésben kikötik, hogy az ajtók, ablakok és a lakás különböző berendezéseinek karbantartása, felújítása, cseréje is a bérlő feladata.
Első pillantásra ez takarékos megoldásnak tűnhet. A tulajdonosnak nem kell minden rossz ablakra, elöregedett vezetékre vagy tönkrement berendezésre pénzt kiadnia. Fizesse az, aki a lakást használja.
Csakhogy hosszabb távon éppen ezzel lehet lepusztítani egy teljes önkormányzati lakásállományt.
Nem minden javítás ugyanaz
A lakástörvény szerint a lakás burkolatainak, ajtóinak, ablakainak és berendezéseinek karbantartási, felújítási, pótlási és csereköltségeiről elsősorban a bérbeadó és a bérlő megállapodása dönt. Ha nincs ettől eltérő megállapodás, a karbantartás és felújítás költsége a bérlőt, a pótlás és csere költsége a bérbeadót terheli. Szociális alapon bérbe adott lakásnál ezekből több feladat kerülhet a bérlőhöz, de ezt a lakbér megállapításakor figyelembe kell venni.
Az sem vitatható, hogy egy régi elektromos vagy gázhálózatot időnként ellenőrizni kell. A villamos biztonsági szabályok például bizonyos esetekben rendszeres, illetve bérbeadáskor elvégzendő felülvizsgálatot írnak elő.
De nem mindegy, hogy egy bérlő saját maga okozott kárt, vagy egy több évtizedes hálózat egyszerűen elöregedett. És az sem ugyanaz, hogy valamit biztonsági okból meg kell javítani, vagy egy egyébként használható lakást folyamatosan korszerűsíteni kell.
Egy régi csaptelep, beltéri ajtó vagy fűtési rendszer lehet elavult úgy is, hogy még működik. Egy régi ablak is lehet rosszul szigetelő, miközben nyitható és zárható. Ezek cseréje sokszor nem néhány tízezer, hanem százezres vagy akár milliós kiadás.
Joggal merül fel a kérdés: miért költene valaki ekkora összeget egy olyan ingatlanra, amely nem az övé?
Ami nem az enyém, arra óvatosan fizetek.
Aki saját lakást újít fel, tudja, hogy a pénzével a saját vagyonának értékét is növeli. Egy bérlő helyzete egészen más.
Ha kicseréli az ablakokat, korszerűsíti a fűtést, felújítja a villamos hálózatot vagy új ajtókat építtet be, ezeket kiköltözéskor nem viheti magával. Ha ráadásul a szerződése csak néhány évre szól, azt sem tudhatja biztosan, meddig élvezheti annak eredményét, amire saját pénzét elköltötte. De ha végleges a szerződése, akkor sem tudhatja, hogy egy évig, 10 évig, vagy tovább lakja még? Valahol mindenképp ott motoszkál a kérdés, hogy minek tenném? Hisz nem az enyém. Miért kellene nekem felújítanom, honnan tudom, meddig élvezem?
Ez nem feltétlenül igénytelenség. Egyszerű gazdasági döntés.
A hosszú ideje ugyanabban az önkormányzati lakásban élők közül sokan valóban otthonukként kezelik a lakást. Festenek, javítanak, cserélnek ezt-azt, mert évtizedekben gondolkodnak.De még köztük is sok olyan lakó van, akinek egyszerűen nem áll módjában milliós beruházásokat, vagy ugyanannyiba kerülő elektromos hálózat ellenőrzést, felújítást végeztetni. Egy olyan épületben pld. ahol a vezeték be van öntve a falba, tehát normálisan még nem is felújítható.
Márpedig ha nincs keret rá, akkor minden elöregszik idővel, ennek pedig végül maga a tulajdonos látja kárát.
Miért ne lehetne a felújítás legalább egy részét „lelakni”?
Éppen ezért mindkét fél számára ésszerűbb lehetne egy olyan rendszer, amely érdekeltté teszi a bérlőt a lakás állapotának javításában.
Ha például előzetes egyeztetés után kicseréltet egy elavult ablakot, korszerűsíti a fűtést vagy biztonságosabbá teszi az elektromos hálózatot, a számlával igazolt és jóváhagyott költség egy részét meghatározott idő alatt beszámíthatnák a lakbérbe. Egyszerűen kifejezve: lelakhatná.
Ez nem azt jelenti, hogy minden szépészeti igényt az önkormányzatnak kellene finanszíroznia. A drágább csempe, a különleges ajtó vagy egy pusztán kényelmi beruházás más kérdés. Külön lehet választani a szükséges cserét, az állagmegóvást és a valóban értéknövelő korszerűsítést.
Ilyen költségmegosztás egyébként nem ismeretlen az önkormányzati lakásgazdálkodásban: egyes helyi szabályozások kifejezetten lehetőséget adnak arra, hogy előzetesen egyeztetett és igazolt felújítást részben beszámítsanak a lakbérbe.
A bérlő így nem azt érezné, hogy kizárólag más vagyonába önti a pénzét. A tulajdonos pedig folyamatosan jobb állapotban tarthatná a lakásait anélkül, hogy minden felújítás teljes költségét egyszerre neki kellene a lakás megüresedésekor állnia.
Mert rövid távon valóban lehet spórolni azzal, ha minden lehetséges kiadást a bérlőre tesznek. A lakás azonban ettől még öregszik.
Fotó: Pixabay/ReadyElements
