Immár két és fél év telt el azóta, hogy elindult a DRS, vagyis a kötelező palackvisszaváltási rendszer az országban. Ekkor indult az automaták telepítése, majd két évvel ezelőtt, 2024. július elsején letelt a türelmi idő – a megfelelő logót tartalmazó palackokat innentől 50 Ft-ért kötelező beváltani.
Nagy változás volt ez a visszaváltási rendszerben, sokan örültek neki, mások meg nem – mára az is látszik, hogy mennyire váltotta be az elvárásokat.
Milliárdos szinten váltjuk vissza a palackokat, ennek ellenére elvileg a MOHU veszteséges.
Tehát a statisztika papíron kiváló, ám a rendszer működése sem az élhető városnak, sem a társadalmi békének nem tett jót.
A rendszer részint környezetvédelmi célból indult: a palackokat ne dobálják el, kevesebb szemét legyen, újrahasznosítás, minden tökéletes.
Csakhogy nemhogy javult volna köztisztaság szempontjából a helyzet, sajnos egyes területeken katasztrofális lett.
Ugyanakkor a rászorulók emberi méltóságának sem tett jót, és teret adott olyan kalandoroknak, akik mások nyomorúságát és rászorultságát használják ki.
Sajnos a palackvisszaváltást is végző boltok belső terei túlterheltek lettek, jellemzővé vált a kosz, ragacs, bűz és a sokszor elviselhetetlenül hosszú várakozás.
Míg egyik ember a család egy hét alatt összegyűlt 20–30 palackjával áll be a sorba, a másik 4 zsákkal érkezik, és türelmesen pakolja vissza a kidobált, nem logós palackokat – „egyszer csak elfogadja” alapon. Előbb-utóbb ezt a többi várakozó szóvá teszi.
Míg egyik ember a család egy hét alatt összegyűlt 20–30 palackjával áll be a sorba, a másik 4 zsákkal érkezik, és türelmesen pakolja vissza a kidobált, nem logós palackokat – „egyszer csak elfogadja” alapon. Előbb-utóbb ezt a többi várakozó szóvá teszi.
A boltok hangoskodás színterei lettek, rengeteg takarítással járnak, és kemény pszichológiai terheléssel a hasznosítás.
Mivel az 50 Ft egy kalkulálható összeg, és reálisan nézve is, a kukákat, szemeteseket átnézve 100 db-ot egy rászoruló ember összegyűjthet néhány óra alatt, ezért szabályos kis iparágak alakultak e célra.
Teljesen érthető, hogy aki nyomorban él, az mindent megpróbál, hogy az alapellátását biztosítsa. A mélyszegénységben élők és hajléktalanok számára a palackgyűjtés az első számú túlélési stratégiává, napi megélhetési forrássá vált.
Ugyanakkor csoportok sajátítják ki a legjobb visszaváltó pontokat és kukákat. Ez konfliktusokhoz vezet, akár fizikai úton is.
Vannak vállalkozó szellemű emberek, akik arra szakosodtak, hogy éjszakánként kisteherautóval a kukázóktól átveszik a már gyűjtött árut, „mindenki jól jár” alapon.
A kukázónak nem kell hosszú kilométereken keresztül hordoznia magával a hatalmas zsákokat, megkapja egyből a készpénzt, ha kevesebbet is, mint a boltban kapna. De nem kell sorban állnia, nem kell várakoznia, nem kell mások lenéző pillantásával szembesülnie.
Vállalkozónk meg egy kiállással, egy kis éjszakai utazgatással jóval több pénzt szerez a különbözetből, mint egy normál munkahelyen.
Ugyanakkor csoportok sajátítják ki a legjobb visszaváltó pontokat és kukákat. Ez konfliktusokhoz vezet, akár fizikai úton is.
Vannak vállalkozó szellemű emberek, akik arra szakosodtak, hogy éjszakánként kisteherautóval a kukázóktól átveszik a már gyűjtött árut, „mindenki jól jár” alapon.
A kukázónak nem kell hosszú kilométereken keresztül hordoznia magával a hatalmas zsákokat, megkapja egyből a készpénzt, ha kevesebbet is, mint a boltban kapna. De nem kell sorban állnia, nem kell várakoznia, nem kell mások lenéző pillantásával szembesülnie.
Vállalkozónk meg egy kiállással, egy kis éjszakai utazgatással jóval több pénzt szerez a különbözetből, mint egy normál munkahelyen.
Itt a fővárosban vannak már jó tapasztalatok, hogyan lehetne megoldani, hogy legalább az utcák ne legyenek a szemétszállítás éjszakáján szemétbe borítva. Vannak területek, ahol vállalkozó szellemű emberek felhívják a figyelmét a palackgyűjtőknek – partnerként kezelve őket –, hogy nincs gond a gyűjtéssel, de hagyjanak rendet maguk után.
Ennek a szellemiségnek a következményeként már sok gyűjtő kis seprűvel, lapáttal jár. Ha szétszór valamit, rendet tesz maga után.
E módszerrel sok vita megelőzhető, és a párbeszéd miatt a gyűjtők sem érzik annyira kirekesztve magukat a társadalomból.
Ennek a szellemiségnek a következményeként már sok gyűjtő kis seprűvel, lapáttal jár. Ha szétszór valamit, rendet tesz maga után.
E módszerrel sok vita megelőzhető, és a párbeszéd miatt a gyűjtők sem érzik annyira kirekesztve magukat a társadalomból.
Nem ártana a palackvisszaváltás technológiáján is változtatni. Kis módosítással megoldható lenne, hogy a boltokban legalább ne hagyják ott az ügyfelek a nem visszaváltható palackokat, és ne dobhassák vissza-vissza-vissza ezeket – a többi várakozót idegesítve, és lassítva a palackvisszavétel folyamatát.
Az automata ne lökje vissza a hibás (sérült vonalkódú, külföldi vagy régi) palackokat a köztérre. Ha a gép képes felismerni, hogy nem megfelelő a termék, akkor képes azt egy harmadik irányba, egy külön belső rekeszbe is terelni.
Vagy ha nem, akkor képessé kell tenni.
A megfelelőt beolvassa, jóváírja az 50 forintot, és megy a zúzóba.
A nem megfelelő palackot egyszerűen elnyeli, nem ad érte pénzt, de bent tartja a zárt rendszerben.
Ezzel megszűnik az automaták körüli szemetelés (az emberek nem hagyják ott dühükben a visszautasított flakonokat). A műanyag garantáltan a szelektív láncolatba és az újrahasznosítókba kerül, nem a kommunális szemétbe vagy az árokpartra.
Csökken a vásárlók frusztrációja. Hisz nem kell a végtelenségig várni egy többzsákos átvételnél a plusz próbálgatások miatt: „Hátha mégis beveszi”…
Vagy ha nem, akkor képessé kell tenni.
A megfelelőt beolvassa, jóváírja az 50 forintot, és megy a zúzóba.
A nem megfelelő palackot egyszerűen elnyeli, nem ad érte pénzt, de bent tartja a zárt rendszerben.
Ezzel megszűnik az automaták körüli szemetelés (az emberek nem hagyják ott dühükben a visszautasított flakonokat). A műanyag garantáltan a szelektív láncolatba és az újrahasznosítókba kerül, nem a kommunális szemétbe vagy az árokpartra.
Csökken a vásárlók frusztrációja. Hisz nem kell a végtelenségig várni egy többzsákos átvételnél a plusz próbálgatások miatt: „Hátha mégis beveszi”…
A MOHU-nak jelenleg az a profitérdeke, hogy a lakosság ne váltsa vissza a palackokat (a bennmaradó pénz náluk csapódik le).
A boltok pedig félnek, hogy a nem fizetős szeméttől gyorsabban megtelnek a tárolók.
A megoldás: a MOHU-nak ki kellene dolgoznia egy kilóáras kompenzációs rendszert.
A pluszban begyűjtött, nem szabványos hulladékért cserébe súly alapján fizetne a boltoknak, kárpótolva őket a logisztikai pluszmunkáért.
A boltok pedig félnek, hogy a nem fizetős szeméttől gyorsabban megtelnek a tárolók.
A megoldás: a MOHU-nak ki kellene dolgoznia egy kilóáras kompenzációs rendszert.
A pluszban begyűjtött, nem szabványos hulladékért cserébe súly alapján fizetne a boltoknak, kárpótolva őket a logisztikai pluszmunkáért.
Ki kell vinni a palackvisszaváltó automatákat az élelmiszerüzletek belső tereiből jól szellőző, könnyen takarítható kültéri állomásokra.
Olyan utcai hulladékgyűjtők elterjesztése egyfajta megoldás lehet, amelyek oldalán külön rekesz vagy gyűrű van a palackoknak. A lakó odahelyezi, a rászoruló kiveszi – anélkül, hogy fel kellene borítani, forgatni a szemetet.
Olyan utcai hulladékgyűjtők elterjesztése egyfajta megoldás lehet, amelyek oldalán külön rekesz vagy gyűrű van a palackoknak. A lakó odahelyezi, a rászoruló kiveszi – anélkül, hogy fel kellene borítani, forgatni a szemetet.
Esetleg érdemes lenne olyan önkormányzati programokat indítani, ahol a rászorulók szervezetten, egyfajta ellenőrzött közmunkaként végezhetnék ezt a tevékenységet. Tisztulna a város, a dolgozók plusz pénzhez is juthatnának, ráadásul mégiscsak bejelentett munkát végeznének.
A DRS-rendszer zöld céljaival egyszerűen lehetetlen vitába szállni, ám a megvalósítás jelenlegi formája miatt a települések fizetik meg a valódi árat.
A technológia frissítésével (a nem visszaváltható palackok elnyelésével és a boltok kompenzációjával), valamint a szociális szempontok beépítésével a rendszer valóban fenntarthatóvá és szerethetővé válhatna.
Ideje lenne lépni – egyről a kettőre.
A technológia frissítésével (a nem visszaváltható palackok elnyelésével és a boltok kompenzációjával), valamint a szociális szempontok beépítésével a rendszer valóban fenntarthatóvá és szerethetővé válhatna.
Ideje lenne lépni – egyről a kettőre.
Fotó: Pixabay/Carlos_Bonilla_Miranda




