Egy panellakás addig elviselhető, míg nem a legfelső szinten laksz.
De ha mégis, nyáron már klíma nélkül lakhatatlan.
De ha mégis, nyáron már klíma nélkül lakhatatlan.
Belső megoldás persze a légkondi, de nem mindenkinek megfizethető. A beszerelése sem, és sokan a fenntartási költségét sem vállalják.
Pedig vannak már olyan megoldások a „környékünkön”, amik nem drágák, túl nagy befektetést nem igényelnek, vagy ha igen, akkor az meg is térül.
Persze ehhez szükség lenne tájékozott és tenni akaró közös képviselőkre.
Természetesen ez mindenképp költséggel jár, amit egyáltalán nem biztos, hogy a többi szint lakói ugyanolyan szívesen összedobnának.
Ezért a legjobb módszer az állami támogatás lenne.
Vagy a teljes költségkeretet átvállalva, vagy egyffajta hitelt nyújtva bizonyos törlesztési időszakkal.
A gondot az okozza, hogy ezek nagy magasságban lévő, általában bitumennel kezelt, ezért sötét lapostetők. Így a hőt szabályosan magukba szívják. Az átlagosan 35-40 fokos környezeti hőre átmelegedő betonelemek a tetőn akár 70-80 fokra is felforrósodhatnak, ami nyilvánvaló, hogy a legfelső lakásban is érezhető – természetesen visszafogottabban.
Erre a legegyszerűbb megoldás az úgynevezett fehér, elasztomer bevonattal kezelni a tetőket, vagy fóliával takarni. Mivel magas UV- és fényvisszaverő képességgel bír, ezért radikális „hűtéssel” jár. A lakásbelső akár 3-5 fokkal is hűvösebb lehet. Tehát ha egy lakás felmelegszik 35 fokra, akkor azért annyit el lehet érni, hogy egy ventilátorral élhetőbb legyen.
Máshol zöldtetőket létesítenek. Itt nem buja zöld növényzet telepítését értjük, hanem a teherbírási korlátok miatt ez extenzív. Vagyis egy kb. 10 cm vastag, könnyű talajréteggel borítják a felületet, és erre szárazságtűrő növényeket, varjúhájféléket telepítenek.
Erre a módszerre Németországban találhatunk jó példát. Náluk több városban a lapostetők zöldítése egy bizonyos méret felett kötelező, de az önkormányzatok a kivitelezéshez támogatást is adnak. Ennek pedig az az oka, hogy ezzel a beruházással maga a város is némileg hűvösebbé válhat. Sok kicsi sokra megy alapon.
Csehországban és Szlovákiában rekonstrukciós programok keretében mind a magán-, mind az önkormányzati tulajdonban lévő épületeket a következő módon renoválják.
Szigetelni kell a lapostetőköt, ezt mindenki tudja. Ez a szigetelőréteg természetesen már megvan a paneleken. Erre olyan zártcellás polisztirol hőszigetelést borítanak, ami egyben lépésálló is, hisz óhatatlan, hogy a tetőn időnként mozogni kell. Ezt aztán kavicsréteggel takarják. Ez egyben védi a tetőt a nagymértékű felmelegedéstől, de még a téli hőveszteséget is korlátozza.
De nem ez az egyetlen módszerük: a lapostető fölé enyhén lejtő, másodlagos tetőt építenek úgy, hogy a két tető között légrést hagynak, így a levegő folyton jár a kettő között. A felső tető hiába melegszik át extrém módon, a rés megvédi az alsó tetőt a nagymértékű forrósodástól.
De nem ez az egyetlen módszerük: a lapostető fölé enyhén lejtő, másodlagos tetőt építenek úgy, hogy a két tető között légrést hagynak, így a levegő folyton jár a kettő között. A felső tető hiába melegszik át extrém módon, a rés megvédi az alsó tetőt a nagymértékű forrósodástól.
Hogy itthon mit lehetne tenni, nagy dilemma. A gond az, hogy a 10. emeleten a lakók mindössze tizede él átlagosan. Ők egyedül nem vállalhatják a teljes rájuk eső tetőrekonstrukciót.
Ezért ez esélyesen a lakók és az önkormányzat közötti összefogással jöhet létre.
Fontos lenne, ha energetikai pályázatokon indulhatnának. Ehhez persze a közös képviselő, a lakásszövetkezet, az önkormányzat és a lakók akarata is kell. Ami már csak azért is fontos, mert a tetőszigetelés most is pályázható elemnek számít.
Sokat használna a napelemek telepítése is, hisz ezek eleve árnyékot vetnek a tetőre, ezzel hűvösebbé téve a legfelső lakásokat, ugyanakkor „ingyen” energiához juttatva a lépcsőház lakóit.
És nem árt tanulmányozni a külföldi módszereket, mert ami ott bevált, nagy eséllyel nekünk is jót tenne…
Fotó: Pixabay/Leon
