A nyúléhség, ami nem a nyulak éhezéséről szól

A nyúléhség, más néven nyúléhezés vagy sarkvidéki éhezés egy szélsőségesen egyoldalú táplálkozás következménye. Akkor fordulhat elő, ha valaki tartósan nagyon magas fehérjetartalmú, ugyanakkor szinte teljesen zsírmentes állati eredetű ételeket fogyaszt, és más energiaforráshoz is alig jut.

Ilyen lehet például a nagyon sovány nyúlhús, de természetesen nem csak a nyúllal lehet gond. Hasonlóan sovány lehet egyes vadhúsok vagy akár a szárnyasok mellhúsa is.

Valahogy az terjedt el, hogy minél soványabb egy hús, annál egészségesebb. Magas a fehérjetartalma, kevés benne a zsír – mi baj lehetne vele?

Önmagában semmi.

A probléma akkor kezdődik, ha valaki szinte kizárólag ilyen húsokra építi az étrendjét. Az emberi szervezet ugyanis nincs arra berendezkedve, hogy az energiaszükségletét szinte teljes egészében fehérjéből fedezze. Zsírra mindenképpen szükségünk van, normál táplálkozás mellett pedig a szénhidrátok is fontos energiaforrások.

A túlzott fehérjebevitel közben a szervezetnek a fehérjék lebontásából származó anyagokat is fel kell dolgoznia és ki kell ürítenie. Ha ehhez még nagyon kevés zsír és más energiaforrás társul, idővel rosszullét, hányinger, hasmenés, gyengeség, fáradtság és fogyás jelentkezhet. Szélsőséges esetben az állapot komollyá is válhat.

Miért hívják sarkvidéki éhezésnek?

Az elnevezés onnan ered, hogy sarkvidéki utazók és felfedezők olyan időszakokat éltek át, amikor szinte kizárólag nagyon sovány vadhúshoz jutottak.

Húst akár bőségesen is ehettek, mégis egyre rosszabbul lettek. A gond ugyanis nem egyszerűen az elfogyasztott étel mennyisége volt, hanem az, hogy az étrendből hiányzott a megfelelő mennyiségű zsír és más energiaforrás.

Innen ered a „rabbit starvation”, vagyis nyúléhség elnevezés is: nem azért, mert a nyúl valamilyen veszélyes vagy mérgező hús lenne, hanem mert rendkívül sovány lehet.

Nem kell tehát megijedni a nyúlhústól, a vadhúsoktól vagy éppen a csirkemelltől. Normális, változatos étrend részeként egyik sem okoz ilyen problémát.

A veszélyt a szélsőség jelenti: amikor valaki hosszabb időn keresztül szinte csak nagyon sovány fehérjeforrásokat fogyaszt, közben pedig a zsírt és más energiaforrásokat drasztikusan visszaszorítja.

Mint oly sok mindenben, itt is az arany középút a lényeg. Nem kell félni sem a fehérjétől, sem a zsírtól, sem a szénhidráttól – inkább attól érdemes óvakodni, amikor valamelyik aktuális divat miatt szinte teljesen száműzünk egy egész tápanyagcsoportot az étrendünkből.

Megosztás
Sándor F.
Sándor F.