Sokan próbálnak segíteni embertársaiknak. Akár közvetlenül, egyik szomszéd a másiknak, vagy munkatárs a munkatársnak. De felmerülhet olyan adományozás is, ahol a támogatott embert közvetlenül nem ismerjük.
Erre többféle lehetőség van. Például Facebook-csoportok, ahol bajba jutott emberek kérnek segítséget posztokban. Ha van segítő szándékú ember, akkor a posztok alatt jelentkezhet. Aztán vagy összejön a támogatás, vagy nem.
Facebook-oldalak, amik általában informális csoportként hirdetik magukat. Ilyenkor az üzemeltetők magánemberek, és videókban vagy megírt tartalmakban teszik közzé a problémát, és kérnek segítséget szerintük bajba jutott embereknek.
És ott vannak az alapítványok, egyesületek, melyek bejegyzett szervezetek, sokszor szakértőkkel, szociális munkásokkal. Igen, akiket nyilván fizetni kell valamilyen szinten.
Eddig rendben, de ki legyen a kiválasztott? Kiben bízhat meg az ember?
Első körben senkiben sem.
Nem azért, mert mindenki rossz, de oda kell figyelni, hogy ki az, aki kér, mire, milyen módon és milyen feltételekkel. Tehát amíg nem tudsz mindent, addig légy várakozó állásponton.
Nézzük végig:
Facebook-csoportban vagy TikTokon felrakott videó alapján nagyon óvatosnak kell lenned. Igaz, hogy azt érzed, hogy közvetlenül a bajba jutottal tárgyalsz, valójában semmit nem tudsz.
Nem kell leírni a dolgot, de annyit jogod van megkérdezni, hogy mi a neve, hol lakik, és tud-e a problémáról a családsegítő vagy az önkormányzat. Nem azért, mert be akarod őket feketíteni, hanem ők tudnak hiteles tájékoztatást adni a probléma valósságáról.
Ha a család vagy magánember komoly bajjal küzd, akkor a hivatalos szervek tudnak arról.
Írogass az illetővel, kérdezgesd, akár telefonon is beszélgethettek, de ha lehet, célirányosan segíts, és ne számlaszámra utalással. Ez utóbbinál nem tudhatod, hogy a pénzed mire megy.
Csak akkor adj pénzt ilyen módon, ha biztosan tudod a célt és az okot.
Facebook-oldalak – informális csoportok.
Nézz szét az oldalon! Ne csak azzal a poszttal foglalkozz, amire mozdulnál.
Figyelj arra, hogy mit közölnek, mit tudnak az emberek az esetről. Hogy amit leírnak, az logikus-e, tényleg életszerű-e? Nem hiányzik valahol egy láncszem?
Nézd meg, milyen gyakran kérnek, hova gyűjtenek. Ha heti-kétheti rendszerességgel újabb és újabb gyűjtések indulnak, akkor már érdemes nagyon óvatosnak lenni. Egy informális csoport nem bejegyzett szervezet, hanem magánemberek közössége. Pénzbeli segítséget vagy úgy intézhetnek, hogy összekapcsolják az adományozót a bajba jutottal – ez jó megoldás. Vagy – és ez már problémás – magánszámlára gyűjtenek, méghozzá valamelyik csoporttag számlájára.
Ez több szempontból problémás.
Egyrészt felmerülhetnek adózási kérdések is. Másrészt, ha ugyanarra a magánszámlára folyamatosan több embernek gyűjtenek, az összegek könnyen keveredhetnek. Lehet, hogy az adományozók odaírják a közleménybe, hogy kinek szánják a pénzt, de ezen kívül sehol nincs dokumentálva, melyik gyűjtésre mennyi érkezett és abból mennyit, mire költöttek.
Neked, mint adományozónak, jogos elvárásod, hogy tudd, kinek, miért, mi célból gyűjtenek, konkrétan a pénzed mire ment. Márpedig ezek a csoportok elszámolást nem vezetnek, és nyilvános közzétételre sem kötelezhetők, hisz magánszemélyek halmazáról beszélünk.
Ha netán törvénytelenséget tesznek, azt is jóval nehezebb egy hatóságnak bizonyítani.
Tehát ha lehet, az ilyen adományozást felejtsd el.
És itt jönnek a bejegyzett szervezetek.
Tőlük félnek az emberek a legjobban, mert úgy gondolják, hogy magas a működtetési költségük, a bevételeiknek csak bizonyos, elenyésző százaléka megy a kérdéses ügyre.
Csakhogy ezeknek a szervezeteknek utána lehet nézni. Nagyjából a közösségi médiából vagy a netről érezhető, hogy milyen ügyek mellett állnak ki, és mennyire megbízhatóak.
Létezik egy olyan csoportosulás, melynek a neve: Adománygyűjtő Szervezetek Önszabályozó Testülete. Náluk találhatsz olyan egyesületeket, alapítványokat, amelyek minden téren megfelelnek a kívánalmaknak.
Természetes, hogy működésre költeniük kell, másképp segíteni sem tudnának.
Csak nem mindegy, hogy mire és mennyit. Az Etikus Adománygyűjtő Szervezetek csak akkor kapják meg a címet, ha szigorú ellenőrzésen átmennek, és működésük minden tekintetben megfelel. Minden kiadásuk a cél érdekében történik.
Mert a jó adományozó nemcsak a gödörből húz ki, hanem azt is intézi, hogy saját erőd bevonásával és az általa felkínált segítséggel még egyszer ne zuhanj a gödör mélyére.
Fotó: Pixabay/Ulleo
