Manapság könnyen mondjuk azt akár szülőnek, barátnak, ismerősnek, hogy ne szóljon bele az életünkbe.
Van az a helyzet, amikor ez teljesen jogos, ha valaki irányítani akar, ha meg akarja mondani, hogy mit csinálj, hogy élj, mit tegyél. Nem azzal kezdi, hogy ő hogy gondolja, s feldobva a labdát hagyja, hogy elkapd, vagy szimplán egy jól irányított kérdést tesz fel.
Senki nem irányíthatja a másikat, nem tilthat, nem követelhet, nem várhatja el, hogy ő döntse el, bármi hogy történjen. Hisz nem ő éli az életedet, egyszerűen lehetetlen, hogy belelásson teljesen.
A gond ott van, ha egy kérdést vagy egyszerűen más véleményt is beleszólásnak tekintsz.
Előfordult már veled ilyen? Ha igen, szerinted miért lehetett ez?
Hisz valószínűsíthető, hogy te is tudod: egy vélemény semmire sem kötelez, és a véleményező nem is telepszik rád vele. A kérdező meg pusztán azért érdeklődik, mert feszíti egy probléma, egyszerűen csak azt szeretné tudni, hogy az adott témáról elgondolkodtatok-e már, van-e megoldás? Még véleményt sem akar mondani, max. akkor, ha érzi, hogy kihagytatok egy fontos pontot.
Gondolkodtál már rajta, hogy miért érzel egy hasonló megnyilvánulást is a privát szférádba való beleszólásnak?
Volt valaki, aki irányítani akart, vezetni, megmondani, hogy mit csinálj?
Érdekelt valaha más véleménye, vagy a magad utadat jártad mindig, mindenütt? És bebizonyítottad magad előtt, hogy neked volt igazad, vagy még nem teljesen sikerült?
Felvetődött már benned, átgondoltad valaha, hogy egy számodra problémás kérdéssel vagy véleménnyel valóban irányítani akartak, vagy igazából azzal nem is lehet?
Miért zavart annyira egy adott kérdés, hogy egyből leseperted?
Foglalkoztál már azzal, hogy egy ilyen válasz a másik félnek mit jelent? Neked hogy esne? Miért mondtad el a problémádat, ha reakciót nem akarsz rá? Miért gondolod, hogy másnak lelkendezni kell minden lépteden, de minimum hallgatnia kell?
Miért mondasz el havernak, ismerősnek, barátnak, rokonnak olyan dolgot, amire valós reakciót nem vársz, pusztán megerősítést? Miért vársz megerősítést? Biztos vagy benne, hogy „biztos vagy” önmagadban?
Miért várod mástól, hogy pusztán hallgatóság legyen? Miért várod mástól, hogy egyfajta Happy szemetesláda legyen? Miért gondolod azt, hogy neki körülötted kell forognia, de téged valójában nem érdekel a mondandója?
Az meg kifejezetten érdekel, hogyha más elmond egy problémát, akkor te hallgatsz, ülsz csendben, tágra nyitott szemekkel, és meg sem mukkansz, vagy netán véleményt mondasz? Esetleg kérdezel is?
Bele akarsz szólni az életébe? Elvárod, hogy minden úgy legyen, ahogy te mondod, vagy egyszerűen tudomására akarod hozni, hogy te hogy gondolod, hogy közelebb vigyed az átgondoláshoz, a megoldáshoz?
Miért gondolod, hogy neked erre van felhatalmazásod, másnak meg nem lehet? Biztos vagy benne?
Miben?
Fotó: Pixabay/Sunriseforever
