Régen ritkán jutottak el az emberek az orvoshoz. Így aztán a betegségeket gyógynövények segítségével maguk kezelték, szülőről gyermekre szállt ez a tudomány.
Idővel megjelentek olyanok, akik kitapasztalták, kikísérletezték a gyógynövények hatását, felhasználhatóságát. Ők voltak a füvesasszonyok.
Manapság is vannak még füves emberek, és termékeik a gyógyszerek drágasága, valamint esetleges mellékhatásai miatt talán népszerűbbek is mint bármikor a történelem során.
Mindenesetre ha betegek vagyunk az a legfontosabb, hogy először felkeressük háziorvosunkat. Ugyanis vannak olyan bajok, amiket csak erőteljesebb szerekkel és egyéb terápiával lehet helyrehozni. Jó, ha telefonon, vagy e-mailben szólunk előtte neki, jelezzük mi a bajunk, és ha ő úgy látja – akkor időpontot kérünk. Így nem kell ott üldögélni a rendelőben órákon keresztül.
Az orvossal megbeszélve, egyeztetve kiegészítésként, egy plusz löketnek használhatunk gyógynövényt is.
Manapság már nem kell sétálgatni a folyóparton, vagy a kaszálón, hogy gyűjtsünk belőlük, érdemesebb betérni egy gyógynövény boltba, ahol még fogyasztásukhoz, felhasználásukhoz tanácsot is kaphatunk.
Nézzünk néhányat közülük, mi mire jó. Ha netán saját magunk próbálkozunk betermelésével, ahhoz is adunk egy kis útmutatót:
Borsmenta:
A növény levelét gyűjtjük, mégpedig a világos zöld leveleket leszedegetjük a szárról, aztán megszárítjuk.
Kiváló görcsoldásra, emésztési zavaroknál, felfúvódásnál , a nyugtató teakeverék egyik összetevője. Erős teája dohányzásról leszokáshoz segítséget nyújthat.
Közönséges dió:
Ennek a növénynek a levelét, és termésének külső burkát, valamint a még a héjon belüli elválasztó hártyát hasznosítják.
A diólevelet július és augusztus hónapban gyűjtjük, csak az egészségeseket.
A burkot pedig szüret idején, ezeket jól szellőző helyen szárítjuk.
Bőrbetegségek esetén lemosásra használható, esetleg borogatásra, aranyérre kiváló a levélből készülő ülőfürdő.
Használták teáját is, manapság már ritkán – vértisztító, és gyomor- bélfertőtlenítő hatása miatt.
Ha problémánk van vérnyomásunkkal, akkor nem árt napi néhány szem diót elropogtatni, mert a benne lévő esszenciális zsírsavak jót tesznek. Ráadásul van egy kis vérhígító hatása is, és érfalaink rugalmasabbak is lehetnek általa.
A dió rendkívül egészséges, persze nem kell kiló számra fogyasztani.
Magas a telítetlen zsírsavtartalma – ezáltal csökkenthető vele a koszorúér betegség, stroke, és egyes rákok kockázata. Sok E-vitamin van benne, melynek immunrendszer erősítő, és nyálkahártya tápláló hatása van.
Elvileg, mivel Omega-3 tartalmú kisebb eséllyel leszünk cukorbetegek. Ez a finomság tartalmaz ezen kívül káliumot, kalciumot, vasat, cinket, szelént, magnéziumot, rezet.
Galagonya:
termését szedjük, lekvár készíthető belőle, kiváló erősítő, és hasfogó hatású.
A gyógyászat is használja, virágjából és termésének levéből szívgyógyszert készítenek.
Nyilván a gyümölcsben is ott van ez a hatóanyag, vagy a lekvárjában, csak kisebb koncentrációban, a szívizom összehúzódásának erejét támogatja, így javítja a szerv vérellátását, egyúttal az egész szervezet vérellátását.
Tea készíthető leveléből, hajtásaiból.
Fűzfa kérge:
lázas megbetegedésekre ajánlják, kiváló lázcsillapító, fájdalomcsillapító hatású, jó a reumára.
A fűzfa kérge egyben gyulladásgátló is, és fertőtlenítő, vérrögképződést gátló hatása van.
Ám vigyázni kell vele, asztmások, fekélyesek nem fogyaszthatják. Gyermekeknél pedig bárányhimlő idején nem adható.
Fehér libatob:
régen paréjnak is hívták, leveléből fokhagymával spenót-ízű főzelék készíthető.
Magas kalcium-, vas-, és fehérje tartalmú növény. Egészséges főzelék, saláta készíthető belőle.
Fekete bodza:
Használják kérgét, a belőle készült főzet reumás fájdalmakra kiváló hatású.
Levele reumára, valamint fájdalomcsillapításra jó.
Virágát megfázásra használhatjuk, teát készítenek belőle, ennek izzasztó hatása van.
Köhögés csillapító, fertőtlenítő, nyugtató, vesetisztító, szíverősítő, vérnyomáscsökkentő.
Kiváló lekvár készíthető belőle, melynek nagyon magas az ásványi anyag tartalma, jó reumás, és egyéb fájdalmakra, megfázás ellenszereként, és ha sokat eszünk belőle, akkor hashajtó hatása is van.
Fekete nadály:
egyik legsokoldalúbban használható gyógynövényünk.
Levelében A- C-, és B12 vitamin van, tartalmaz foszfort, káliumot, kálciumot, és hatalmas a fehérjetartalma.
Gyökere jelen tudásunk szerint nem használható.
Levelét még zöldjében borogatásként, de szárítottan is használhatjuk, űlőfürdőben is tökéletes.
Leveléből tea nem főzhető, nyílt sebre sem használható, külsőleg borogatásra viszont tökéletes.
Kiváló gyógyszeralapanyag, de házi körülmények között rendkívül óvatosan kell bánni vele!
Fodormenta:
Szélhajtó, görcsoldó, epetermelést fokozó, gyomorerősítő és görcsoldó hatása van. lIlóolaját megfázáskor használják. Teája kiváló köhögéscsillapító. A mentol lényegében ebből a növényből készül.
Gyermekláncfű:
Gyökerét május-júniusban és ősszel gyűjthetjük.
Májműködést erősítő, segíti az emésztést, az epe termelést, kisebb az epekő kockázata, és májgyulladás esetén és gyógyító hatása van.
Levele serkenti a veseműködést, vízhajtó hatású. Szára frissen old egyes epeköveket, méregtelenítő hatású, magas magnézium tartalmú. Teáját legjobb reggel fogyasztani.
Hársfa:
virágjának nyugtató, görcsoldó hatása van. Jó lehet álmatlanság esetén, megfázáskor is jó szolgálatot tesz. Izzasztó hatású, és váladékoldó. Erős köhögés kezelésére is használható. Toroköblítőként is jó, kozmetikumként használható teája borogatásként a karikás szemekre.
De nem mindegy milyen levelű hársfa virágát használjuk – nem árt tanácsot kérni gyűjtés előtt.
Csalán:
Magas vas-, és vitamin tartalma van, ásványi anyag tartalma is figyelemre méltó, jó hatású vérszegénységben. Kiváló tápanyag állatok számára is.
Cickafark:
gyulladáscsökkentő, vesebetegségekre, májbetegségekre teája jó, és használható étvágygerjesztőnek, epeműködés serkentőnek is. Vérszegénység ellen is bevetették régen, ráadásul nyugtató, erősítő hatása is van. Borogatásra, teára csak a virágzatát használjuk!
Közönséges galaj:
Pajzsmirigy problémáknál vetik be, rendezi az alul- és túlműködést is, teájával gargalizálhatunk. Csökkenti a göbösödést, és a duzzanatot.
Jó állítólag a tinédzser kori pattanásokra is tea formájában.
Lándzsás útifű:
Levelét gyűjtik a virágzás kezdetéig.
Baktériumölő, sebgyógyító, gyulladáscsökkentő hatású. Használható kis területű, enyhe égési sérülésekre, nyáklazító is. Bevonatot képez a torok nyálkahártyáját, így csökkenti a gyulladást, és a köhögést. Régen főzetét gyulladásokra, sérülésekre, és vérzéscsillapításra használták – egyben fertőtlenít is.
Libapimpó:
az egész növényt gyűjtik, de kifejezetten gyökér nélkül, utána szárítják. Kiváló hatású gyomorbántalmakra, hasmenés, bélvérzés, hurut, fekély, aranyér esetén ülőfürdőbe is kívánatos. Jó vérszegénységre, gyomorgörcsökre, bőrbetegségekre, ínygyulladásra, csontritkulásra, és fagyási sérülés esetén egyaránt.
Mivel irritálja a gyomrot, ezért mindig étkezés után fogyasszuk!
Mind az interneten, mint a könyvtárakban sok olyan kiadványt találhatunk, ami ezzel a témával foglalkozik.
Viszont eleinte feltétlen kérjük ki hozzáértő segítségét és véleményét, mert könnyen nagyobb bajt csináljunk, mint amilyen hasznot hajtunk.
Fontos: Fogyasztott gyógynövényeinkről gyógyszer felírásakor, vagy kezelések előtt feltétlen szóljunk az orvosunknak, mert akár ezek az alacsony hatóanyagok is problémát okozhatnak más szerekkel való „találkozáskor”.
Fotó: Pixabay/Cocoparisienne




