Minden bizonnyal neked is volt, vagy van olyan műszaki cikked, ami első alkalommal akkor dobta fel a talpát, amikor nem sokkal előtte lejárt a jótállási idő.
Persze ebből még nem következik, hogy szándékosan addigra tervezték az élettartamát. De létezik olyan gazdasági stratégia, amit tervezett elavulásnak nevezünk, és fogyasztóként nem igazán szeretjük.
Ha visszaemlékszel még nagyszüleid, vagy szüleid vásárlási szokásaira, könnyen észreveheted, mennyit változott a világ. Régebben egy hűtőt, mosógépet, televíziót évtizedekre vásároltak. Manapság már jóval természetesebb, hogy néhány év után cseréljük.
Mint minden okosságot, természetesen egyszer kitalálták ezt is. És egyáltalán nem modern szokás.
1924-ben létrejött a Phoebus-kartell, amelyben a világ vezető izzógyártói működtek együtt, köztük a Philips és az Osram. A háztartási izzók élettartamát 1000 órában szabványosították, miközben korábban az 1500–2000 órás élettartam is gyakori volt. A gyártókat ellenőrizték, és büntetés is járhatott, ha az izzók túlságosan hosszú ideig működtek.
De ez még csak az előfutár volt.
1932-ben, a gazdasági világválság idején Bernard London azt javasolta, hogy az állam határozza meg a termékek élettartamát. Ha letelt az idő, cserélni kelljen. Véleménye szerint ezzel fel lehetne pörgetni a gazdaságot és több munkahely jönne létre. Az elképzelésből nem lett törvény, de maga a „tervezett elavulás” gondolata már nagyon is létezett.
Aztán rájöttek arra is, hogy nem feltétlenül kell megvárni, amíg valami elromlik.
Elég elhitetni veled, hogy amit használsz, már nem modern, nem kívánatos, többet érdemelsz. Vedd meg előbb az újat, mint ahogy a régi tönkremegy.
Évente új telefon, új forma, új szín, új divat. A régi közben tökéletesen működik, csak már nem elég menő.
Ehhez jön a műszaki oldal.
Nem cserélhető könnyen az akkumulátor. Ragasztót használnak csavar helyett. Speciális szerszám kell a szétszedéshez, egy apró alkatrész külön nem kapható, csak egy komplett egység.
Egyes nyomtatóknál számláló vagy karbantartási limit miatt egyszer csak leáll a működés, és szervizt kér a gép.
Ott van a szoftveres elavulás is. Maga a készülék még működne, de már nem kap frissítést, új programot nem lehet rátelepíteni, vagy az új rendszerhez már kevés a hardver.
Ezek persze nem minden esetben bizonyítják, hogy a gyártó szándékosan időzítette a készülék halálát. Viszont az biztos, hogy a nehezen javítható, rövid ideig támogatott termék sokkal hamarabb kerül a kukába.
A gyártónak pedig általában jobb üzlet, ha ötévente veszel új gépet, mint ha ugyanaz húsz évig működik.
Szerencsére erre már a szabályozók is felfigyeltek.
Az Európai Unióban több háztartási gépnél már évekkel ezelőtt előírták, hogy bizonyos pótalkatrészeknek hosszú éveken át elérhetőknek kell maradniuk.
2025-től az újonnan forgalomba kerülő okostelefonokra és tabletekre is szigorúbb szabályok vonatkoznak. A fontos alkatrészek egy részét még legalább hét évig biztosítani kell azután, hogy az adott modellt már nem értékesítik. A készülékeken pedig javíthatósági osztály is megjelenik, vagyis vásárláskor már arról is kaphatsz információt, mennyire lesz később szerelhető.
Az EU az USB-C csatlakozót is egységesítette számos elektronikai eszköznél.
Ennek az az egyik előnye, hogy ha a családban van másik mobil vagy tablet, jó eséllyel annak a töltőjét is használhatod. Nem kell minden új készülékhez újabb saját csatlakozó, újabb kábel és újabb töltő.
A javításhoz való jogot is erősítik. Az uniós szabályok célja, hogy ahol ésszerűen javítható egy termék, ott ne automatikusan a csere legyen az egyetlen lehetőség. Az erre vonatkozó újabb szabályokat 2026. július 31-től kell alkalmazniuk a tagállamoknak.
Franciaország még tovább ment: ott a tervezett elavulás külön büntethető gyakorlat.
És fokozatosan jön a digitális termékútlevél is. Ez nem azt jelenti, hogy holnaptól minden kenyérpirítón ott lesz. Termékcsoportonként vezetik be, és többek között olyan információk kerülhetnek bele, amelyek a termék anyagairól, javíthatóságáról, újrahasznosíthatóságáról árulkodnak.
Teljesen ma még nem lehet elkerülni, hogy rossz üzletbe fussunk bele. De tudatos vásárlással azért javíthatunk az esélyeinken.
Ha van választás, érdemes megnézni, mennyire szerelhető az adott termék. Kapható-e hozzá akkumulátor, alkatrész, javítható-e egyáltalán anélkül, hogy fél gépet ki kellene dobni.
Ha módunk van rá, előnyben részesíthetjük azokat a készülékeket, amelyek egyszerűbben szétszedhetők, javíthatók, bővíthetők.
A szoftverfrissítéseknél sem árt figyelni. A biztonsági frissítéseket nem érdemes kihagyni, egy nagyobb új rendszer telepítése előtt viszont régi készüléknél jó ötlet megnézni, másoknak hogyan működik ugyanazon a típuson.
És ha meghibásodik a géped, szerszámod, telefonod, televíziód, és a gyári szerviz közli, hogy gazdaságosan már nem javítható, nem feltétlenül kell azonnal újért rohanni.
Érdemes lehet megkérdezni egy független szerelőt is.
Televíziónál, háztartási gépnél nem ritka, hogy amit a márkaszerviz komplett egységcserével oldana meg, azt egy jó „maszek” szerelő töredék áron megjavítja.
Egy próbát megér.
Légy tudatos!
Fotó: Pixabay/Ludi
