Régi korok okostelefonja – a gémeskút

Bár mára hihetetlennek tűnik, de az egykori alföldi pusztákon a gémeskút nem csupán itatója volt a szomjazó gulyának vagy ménesnek, hanem a kommunikáció egy igencsak érdekes eszköze is.
Mindez akkor működött így, amikor még hírből sem ismerték a telefont. A pásztorok, gulyások és csikósok a kútgém, illetve a használati tárgyaik akkurátus beállításával egy egész kis SMS-rendszert alkottak.
Fontos volt előre értesülni a közelgő veszélyről, vagy egy olyan látogatóról, akinek az érkezésére jobb volt időben felkészülni. S bár akkoriban még messzebbre láthattál a pusztán – hiszen szinte teljesen beépítetlen volt a vidék –, nem figyelhették állandóan, hogy érkezik-e valaki, vagy történik-e valami a környéken.
Messze volt, aprónak láttak mindent, a távoli alakokat pedig lehetetlen volt időben észrevenni.
Ámde ott volt egy nagy segítség, ami magasan a puszta fölé magasodott: a gémeskút.
Nem csoda, hogy a felhasználásával hozták létre ezt a különleges  kommunikációs módszert.
Ha például közeledő csendőröket szúrtak ki, azzal jeleztek a többieknek, hogy a gémet magasra engedték.
Ha a gém mellett a dézsa a földre került, az a pihenőt, az ebédidőt jelentette.
Veszélyt mutató jelzés volt viszont, ha a dézsát magasra emelték, vagy a kútágasra valamilyen edényt akasztottak. Ez mindig nagy bajt jelentett: jelezhetett betegséget, de akár egy olyan beteg vagy idegen jószágot is, amit gyorsan el kellett rejteni a kíváncsi szemek elől.
Ha úgy engedték be a gémet, hogy a dézsa a kút aljába merüljön, az azt jelentette, hogy érkeznek a gazdák, úgyhogy jó lesz mindenkinek észnél lennie.
De ha az ostort ráakasztották az ágasra, az már komoly figyelmeztetésnek számított: a víz megromlott, rossz volt, így tilos volt használni.
Nemcsak a bajt jeleztek.
Ha asszony jött a szállásra, akkor a gémet vízszintbe állították, a végére pedig egy kendőt kötöttek ki.
Ha ugyancsak így, vízszintben állt a gém, ám szűr került a hátuljára, az a számadó jövetelét hirdette.
Szintén érdekes üzenet volt, amikor egy rossz szűrt akasztottak a gém legvégére. Ez jelezte az ócskás érkezését, ami azért volt fontos a pusztaiaknak, mert ilyenkor lehetett mindenféle vicek-vacakkal, bicskákkal vagy pipaszárral üzletelni egy kis szőrméért.
De nemcsak üzenetek küldésére volt jó a kút, sok mindent meg lehetett tudni belőle, még akár  az elkövetkező időjárásról is.
Ha a kút vize hirtelen zavarossá vált, a pásztor vagy a gulyás már tudta, hogy nagy zuháré, vihar közeledik.
Aztán ha a kút  falán levelibékák mászkáltak, az csalhatatlan jele volt annak, hogy a víz tiszta és jó.
Ugyanakkor az is tudvalevő volt, hogy ha itatáskor a ló elfordította a fejét a vödörtől,  a vízzel komoly gond gond
Az alföldi pásztorok, gulyások és csikósok ritkán találkoztak idegen emberrel, ezért volt létfontosságú, hogy előre jelezzék egymásnak ha mozgást érzékelnek.
Így tudták gyorsan kiszűrni azt is, ha hívatlan látogató tévedt a vidékre. Zsiványok pedig akkor is léteztek…
De ugyanilyen lényeges volt, hogy a nagyobb időjárás-változásokat időben észleljék, hiszen a pusztai viharokat nekik és az állatoknak is biztonságosan át kellett vészelni.
Fotó: Pixabay/TothZ002

Megosztás
Sándor F.
Sándor F.