Jövő januártól a jelenlegi 28 500 forintról 120 ezer forintra emeli a Tisza-kormány az öregségi nyugdíj legkisebb összegét. Első hallásra szép vállalás és igencsak időszerű döntés. Nem lehet vele vitatkozni, hiszen az eddigi legkisebb, 28 500 forintos összeget még 2008-ban állapították meg, azóta pedig valahogy ottfelejtették.
Sokáig persze gondot jelentett, hogy számos szociális ellátás összegét ehhez igazították. Legalábbis erre hagyatkoztak a kormányok, amikor nem nyúltak hozzá: a minimálnyugdíj emelésével jó néhány más ellátás is emelkedett volna, ami megviselte volna a költségvetést. Ezt a kapcsolatot 2023-ban megszüntették, és létrehozták a különálló szociális vetítési alapot, amely továbbra is 28 500 forint. A januári emelés tehát nem emeli meg automatikusan a hozzá kötött szociális ellátásokat.
Csakhogy a változatlanul hagyott összeg közben az idős korosztály egy részének költségvetését viselte meg, ami legalább olyan kellemetlen.
A minimálnyugdíj alacsony összege önmagában nem húzta lefelé a többi nyugdíjat. Azok a kevés szolgálati idő, az alacsony kereset, a részmunkaidős bejelentés vagy az arányos szolgálatiidő-számítás miatt lettek alacsonyak. A 28 500 forintos minimum viszont semmiféle valódi védelmet nem adott azoknak, akiknek a kiszámított öregségi nyugdíja 100–120 ezer forint alatt maradt.
Tehát kimondható, hogy időszerű volt a váltás, ám van vele egy probléma
Ha minden 120 ezer forint alatti öregségi nyugdíjat egyszerűen ugyanarra az összegre húznak fel, eltűnik a különbség azok között, akik húsz, harminc vagy akár harmincöt év szolgálati idővel kerültek ebbe a sávba.
Vegyünk két fiktív esetet. Tímeának éppen összejött a teljes öregségi nyugdíjhoz szükséges húsz év, és 53 ezer forintot állapítottak meg neki. Kálmánnak harminc év elismert szolgálati ideje van, az ő nyugdíja 110 ezer forint. Ha mindkettőjükét 120 ezerre emelik, az egyik 67 ezer, a másik mindössze 10 ezer forint emelést kap.
A végén pedig pontosan ugyanannyi pénz érkezik a számlájukra.
A magyar nyugdíjrendszer egyik legfontosabb alapja, hogy a szolgálati idő és a nyugdíj alapjául szolgáló átlagkereset együttesen határozza meg az ellátás összegét. Ha azonban mindenkit egyetlen szintre húznak fel, az ezek alapján korábban kiszámított különbség egyszerűen eltűnik.
Papíron persze továbbra is ott marad a szolgálati idő. Olvasható lesz, melyikük hány évvel rendelkezik.
Na de azzal mit ér? Attól nem lesz több a boltban elkölthető pénze. És igazság szerint valamilyen szinten kitolásnak érezheti az egészet. Jó az emelés, fontos az emelés, de miért kell egy állami segítséget úgy végrehajtani, hogy keserű szájíz maradjon utána?
A húsz év szolgálati idő nem feltétlenül húsz év munkát jelent
Azért azt sem szabad gondolni, hogy akinek csak húsz év elismert szolgálati ideje van, az életében mindössze húsz évet dolgozott.
Ez az a korosztály, amelynek tagjait a rendszerváltást követő években sok munkáltató már negyvenévesen öregnek tekintette. A kilencvenes években, sőt az ország egyes részein még a kétezres évek elején is hatalmas volt a munkanélküliség. Egy állásért valóban százan kopogtattak az ajtón, a munkáltató pedig válogathatott.
Sokan örültek, ha egyáltalán valamilyen bevételhez jutottak. Akkor is, ha nem jelentették be őket, vagy egész nap dolgoztak, miközben papíron csak két-négy órás munkaviszonyuk volt. Ha szóvá tették, könnyen megkaphatták, hogy az ajtó előtt vár valaki, aki ennyiért is elvállalja.
Az akkor elveszített vagy csökkentett szolgálati idő évtizedekkel később, a nyugdíj kiszámításakor ütött vissza. Vagyis az alacsony nyugdíj mögött nem feltétlenül kevés munka áll. Sokszor inkább egy olyan korszak, amelyben a munkavállaló nem igazán válogathatott.
Ettől azonban még azzal is kitolás lenne egyetlen szintre hozni, akinek harminc vagy harmincöt elismert szolgálati éve van. Neki sem ajándékba adták azokat az éveket.
Nem kellene mindent egyetlen vonalra húzni
A jelenlegi nyugdíjak összegéből már nagyjából látható mindaz, amit korábban figyelembe vettek: a szolgálati idő, az átlagkereset és az azóta kapott emelések. Ezért nem feltétlenül kellene mindenkinél ismét elővenni a teljes nyugdíjszámítást. A mostani összegekből kiindulva is kialakítható lenne egy sávos korrekció.
Aki eddig 53 ezret kapott, ne pontosan ugyanott kössön ki, mint akinek 110 ezer forint volt a nyugdíja. Mindkettőjüknek el kell érnie legalább a 120 ezres szintet, de az eddigi nyugdíjuk közötti különbségből valaminek az emelés után is meg kellene maradnia.
Akinek pedig annak idején ténylegesen a törvényben meghatározott minimum alapján állapították meg a nyugdíját, annál a hiányzó összeg megélhetést segítő szociális járadékként jelenhetne meg. Így nem mosódna össze a megszerzett öregségi nyugdíj és az állami jövedelemkiegészítés. Nem kapna még erre is külön százalékos emelést, de a teljes havi bevétele elérné a 120 ezer forintot.
A többi alacsony nyugdíjnál a jelenlegi összegből kiinduló, sávos emelést lehetne alkalmazni, amely fokozatos átmenetet alkotna a már most is 120–140 ezer forintot kapók felé. Így nem fordulna elő, hogy a korábban 119 ezret kapó ember ugyanott találja magát, mint az, akinek 53 ezer forint volt a nyugdíja, miközben a 121 ezres nyugdíjas alig vagy egyáltalán nem részesül az emelésből.
A pontos sávokat és összegeket majd kiszámíthatják azok, akiknek ez a dolguk. Az alapelv azonban egyszerű: a jelenlegi nyugdíjak közötti különbségeket nem volna szabad egyetlen mozdulattal eltüntetni.
A részletszabályokat egyelőre még nem ismerjük. A kormányzati bejelentés szerint 2027. január 1-jétől 120 ezer forintra emelkedik az öregségi nyugdíj legkisebb összege, az emelés pontos végrehajtásáról azonban még maradtak nyitott kérdések. Éppen ezért most kellene végiggondolni azt is, mi történik a szolgálati idő és a korábbi kereset alapján kialakult különbségekkel. Forrás: kormányzati bejelentés, Magyar Államkincstár, NyugdíjGuru
Mert a nyugdíjhatározaton valóban csak egy szám szerepel. Mögötte azonban ott van húsz, harminc vagy negyven évnyi munka. És nagyon nem mindegy, hogy abból a végén mennyi marad.
