A hatvanas-hetvenes években még az a fajta WC-papír, amit mindenki ismer és használ – még nem létezett.
Esélyes, hogy az a réteg, akik már akkoriban is utazhattak – nekik más is volt, de a nagy többség csak a kemény, fényes, lapos változatot ismerte.
Ez aztán sok mindenre alkalmas volt – pld. jegyzetet készíteni, papírhajót hajtogatni, esetleg papírból játék sótartót készíteni. Egy dologra biztos nem: rendeltetés szerűen használni.
Így aztán sok háztartásban úgy döntöttek, hogy minek kidobni azt a 2-3 Ft-ot hetente-kéthetente , mikor használatával még dugulást is előidézhetnek?
Egyszerűbb, ha az amúgy is szinte minden házba járó napilapot darabolják fel szép, formás téglalapokká, azt használják helyette.
Kicsit meggyűrögették, hogy használható legyen, de ugyanezt a műveletet a boltban vásárolt, fényes, hajtogatottal is el kellett végezni.
Így aztán rengetegen az újságpapír mellett döntöttek, legalább nem megy a szemétbe, legfeljebb papírgyűjtéskor kevesebbet kap az unoka…..
Használták nyakra – főre, mígnem fel nem figyeltek az orvosok arra, hogy nálunk a végbélrák aránya jóval magasabb, mint más országokban. Idő kellett, míg összeállt – mi lehet az oka.
Erre egészen a hetvenes évekig kellett várni.
Ekkor nagy népszerűségnek örvendett Dr. Czeizel Endre genetikus tévéműsora, amiben közérthetően beszélt orvosi témákról.
A műsorban a témára csak mellékesen tért ki, de az épp elég volt ahhoz, hogy elterjedjen, nem biztos hogy jó ötlet ez a fajta takarékoskodás nagy rendszerességgel. Elmondta egyszerűen, célirányosan, hogy a nyomdafesték, főleg az azt papírra felvivő ólom betűk miatt olyan káros anyagokat tartalmaz, ami későbbiekben, akár néhány évtized múlva komoly kockázatot jelenthetnek a felhasználók körében.
Ez a nézet, vélemény aztán baráti, munkahelyi, családi beszélgetésekben fontos téma lett, a hír gyorsan terjedt, az emberek kezdtek másképp gondolkodni.
És az átálláshoz természetesen az is hozzájárult, hogy a gyártók is látták – fontos hogy használhatóbb toalettpapírt állítsanak elő, mert látható, komoly igény lett rá.
Az viszont tagadhatatlan, hogy a váltás ezen a téren itthon – főként Czeizel professzor érdeme volt. Köszönet!
