Száz nap után – mit lehet számon kérni egy kormányon?

Egy új kormány első száz napját türelmi időnek tekintik. Száz nap alatt nyilván nem lehet helyretenni egy ország egészségügyét, vasútját, oktatását, gazdaságát, és még a kátyúk sem tűnnek el csak azért, mert más ül a miniszteri székben.

De akkor mit lehet számon kérni?

Egyszerűen azt, amit a választás előtt megígértek, hogy kormányon megtesznek.

Sajnos hozzászoktunk ahhoz, hogy a kampányígéret kampányígéret, aztán jön a kormányzás, és hirtelen kiderül, hogy a „fele sem igaz”.

Most hogy kormányváltás volt, volt remény, meg félelem is – vajon mi történik. Valóban – ígéretükhöz híven – hozzáfognak a rendrakáshoz, vagy Fidesz 2.0 -t segítettünk kormányra.

A Tisza-kormány május 12-én állt fel, vagyis túl van az első bő három hónapon. Ennyi idő alatt nem az a kérdés, hogy minden vállalásukat teljesítették-e, mivel az lehetetlen.

16 évet nem lehet 3 hónap alatt megfordítani, jó irányt mutatni minden téren.

Az viszont már vizsgálható, hogy **jó irányba indultak-e, és az ígért változásokból fokozatosan teljesülnek-e ígéretek. **

Több olyan személyi és intézményi változást vázoltak fel a kampány idején, amelyet gyorsan végre lehet hajtani.

Ezekből jó néhány meg is történt.

Az államapparátus felső vezetésében komoly személycsere zajlott, megszüntették a Szuverenitásvédelmi Hivatalt, változtattak több korábbi intézmény működésén, és megkezdték az állami szervek átvilágítását. Ugyanakkor nem feltétlenül teljesült minden egyes első száz napra ígért intézkedés sem. De az irány alakul.

Közpénzek tekintetében a kampány idején jelezték, hogy a törvénytelennek látszó ügyleteket átvilágítják, és ha valós a gyanú, a vagyont visszaszerzik.

Ennek egyik lépése a Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Vagyonvédelmi Hivatal létrehozása. Maga a szervezet még csak most áll fel, mivel törvénykezés kellett hozzá. Tehát a folyamat elindult, megkezdődött a vezetők kiválasztása, és több, korábban közérdekű vagyonkezelő alapítványba került vagyont is visszaterelnek állami tulajdonba.

Ugyanakkor választóik jelentős része azért is szavazott a Tiszára, mert ígéreteik közé tartozott az előző kormányzat törvénytelen lépéseinek vizsgálata, és az elszámoltatás. Ennek lehetősége is e hivatal tevékenységétől függ.

Nem mondható, hogy nem történt semmi, a lehetőség immár adott. Az eredmény később várható.

És persze ott van az államkassza, amit rendkívül rossz helyzetben vettek át.

Április végén a központi alrendszer hiánya 3849,8 milliárd forint volt. Májusban, júniusban és júliusban viszont három egymást követő hónapot többlettel zárt a költségvetés: három hónap alatt összesen 991,9 milliárd forinttal javult az egyenleg, július végére a hiány 2857,9 milliárdra csökkent.

Nagy változás, de még mindig hatalmas összeg. Viszont a választás éjszakáján legtöbben ennyiben sem reménykedtünk.

És nyilván nem lehet három jó hónap után pezsgőt bontani, hisz egy állami költségvetésnél kiadások csúszhatnak egyik hónapról a másikra, lehetnek egyszeri bevételek, és az évnek még nincs vége.

Viszont ha április végén közel 3850 milliárd volt a hiány, július végén pedig már kevesebb mint 2860 milliárd, akkor nehéz lenne azt állítani, hogy semmilyen változás nem történt.

Közben bizonyos szociális vállalások is elkezdtek teljesülni. Nem minden egyszerre, van ami várat magára – magyarázat az államkassza hiánya.

A rászoruló gyerekek számára 100 ezer forintos iskolakezdési támogatást vezettek be, mintegy 400 ezer gyerek számára. Azon hogy kik lettek jogosultak rá – vita alakult ki, itt viszont erős mentő körülmény a rövid kormányzati időszak. Hogy kifizetésre lehetőség legyen, már jóval korábban meg kellett szavazni. Jelezték, későbbiekben más módszert alkalmaznak. Az első 50 ezer forint augusztus végéig érkezik, a második rész pedig novemberben, már célzottan az iskoláztatással kapcsolatos vásárlásokra felhasználható utalványként.

Lehet azon vitatkozni, hogy miért két részletben kapják meg a rászorulók. Miért pont ők, és miért csak százezer forint.

Csakhogy eddig ennyi sem volt, és hogy ki számít rászorulónak az jelenleg még a múlt kormány nyilvántartásaitól függ.

Remélhetőleg olyan családok kapják, ahol valóban sokat jelenthet ez az összeg. S később esetleg a segélyezésből most kimaradók – rossz anyagi helyzetben lévők is kézhez kaphatják.

A nyugdíjaknál, ellátásoknál kicsit más a helyzet.

A választási programban szerepelt az évi akár 200 ezer forintos nyugdíjas SZÉP-kártya, valamint az is, hogy senki ne kaphasson 120 ezer forintnál kisebb öregségi vagy rokkantsági nyugdíjat.

A SZÉP-kártyás támogatást még az idei év utolsó negyedévére ígérték elindítani, de ennek részletszabályai jelenleg sem véglegesek. A várható lebonyolítás szerint negyedévenként a járó összeg negyedét kapják majd kézhez. Tehát 50, vagy 25 ezer forintonként.

Az ígért 120 ezres minimál nyugdíj folyósítása még várat magára, valójában nincs is kidolgozva rendesen, hisz öregségi nyugdíjasok, akiknek azért több mint 20 éve volt, csak alacsony jövedelműként, ezzel a lépéssel azonos összeget kapnak majd azokkal, akik jóval kevesebb munkaviszonnyal rendelkeztek.

Az, hogy még nem valósult meg, nyilván összefüggésben van a törvény kidolgozásával, no meg az állampénztár rossz állapotával. Ugyanis nem csak a minimálnyugdíj emelkedne értelemszerűen – Magyarországon sok ellátás ehhez az összeghez kötött, így egész ellátás emelkedési folyamatot indít el, ami nem kis összeg.

Persze egy kormányt nem kizárólag pénzosztással kell mérni. Talán még fontosabb, hogy mit kezd azzal az országgal, amit átvett.

Az elmúlt hónapokban rengeteg vizsgálat, átvilágítás és vezetőváltás indult el.

Az uniós pénzek ügyében pedig sikerült olyan jogszabály-változtatásokat elfogadni, amelyek után megnyílt az út 16,4 milliárd eurónyi korábban befagyasztott forráshoz.

Hogy ezekből hosszabb távon mi lesz, azt ma még senki nem tudja. Sok mindentől függ, teljesüléstől, de akár az ellenzék „bot a küllők között” programjától is.

Száz nap valójában csak jelzésértékű. Azt mutatja meg, hogy a kormány valóban azt az utat választja, és teljesíti, amit felvázolt elénk. Eredményt hirdetni még nem lehet, de az érződik, hogy az irány jó… Jelenleg.

De vannak hibák.

Furcsa is lenne, ha nem lennének.

Lényeg, hogy láthatjuk, érzékelhetjük a problémákat, nem takarja el senki és semmi sem.

És vannak más problémák is.

Az ellenzék dolga átlag esetben, hogy ellenőrizze a kormányt, jelezze a hibákat, számonkérje az ígéreteket. A demokrácia így működik, s nincs ezzel baj.

Viszont az ellenzékiség nem azonos azzal, hogy minden egyes kormányzati döntésen fogást keresni, és abból politikai botrányt csinálni. Sajnos jelenleg a volt kormánypárt, a Fidesz, így működik.

Már csak azért sem igazán hiteles ez tőlük, hisz ironikus három hónapi munka után számonkérni problémákat akkor, amikor előzőleg 16 évnyi idő volt ugyanannak a gondnak a megoldására.

Persze ha van egy rossz döntés az rossz marad, pontosabban lehet változtatni rajta. Ha az ember belátja hibáját, az egy előre tett lépés. Így van ez a kormányzatnál is.

Az első száz nap részeredményeket hozott, de olyan részeredményeket, amik jelzik, hogy változások lehetnek, remélhetőleg valóban lesznek.

Elindultunk ismét a demokrácia útján, mely bár most még sokszor furcsa, és szokatlan, de mégis jóval üdítőbb, mint a folytonos háborúság.

A következő időszak már nehezebb lesz.

Mert minél több idő telik el, annál kevésbé lehet majd arra hivatkozni, hogy „ezt örököltük”. Egy-két év múlva már nehezebb lesz visszafele mutogatni, jelenleg még ez teljesen evidens.

De ezzel egyidőben előre is kell nézni.

Az ellenzéknek pedig el kell döntenie, hogy túlélni akar, vagy elpárologni.

A kormány hibáit természetesen fel kell tárni. De ha minden lépésnél kizárólag az a cél, hogy akadályt gördítsenek elé, azzal annyit érnek el, hogy az egyébként is megtépázott népszerűségük csak tovább csökken.

A nép már nem az, ami 10-15 évvel ezelőtt volt, jóval kritikusabbak a politikusokkal. Ami nagyon jó, mert tudni kell azt, hogy attól még hogy a nép vezetőnek választja az embert nem uralkodhat felettük.

Szolgálni köteles.

Ha erre nem képes, az ellehetetlenülést és megszűnést választja. A nép nem felejt.

**Száz nap nem elég arra, hogy eldöntsük, kormányunk jó-e. **

Arra viszont már igen, hogy feltegyük a kérdést: azt csinálják-e, amit megígértek?

Erre pedig a válasz – minden körülményt figyelembe véve: Igen.

Kép forrása: https://magyartisza.hu

 

Megosztás
Sándor F.
Sándor F.