Ennek sok oka lehet.
Rossz a látása, nem is igazán tudja, hogy étel van előtte.
Nem emlékszik, mikor evett utoljára, az éhséget sem feltétlenül érzi úgy, mint egy egészséges ember.
Nem tud jól rágni, ezért nem szívesen eszik.
Nehezen nyel, fél a félrenyeléstől.
Vagy egyszerűen már képtelen rendesen használni az evőeszközöket.
Sok aprósággal lehet segíteni. Érdemes például olyan tányéron adni az ételt, ami jól elüt az asztal színétől. Van, aki szívesebben megeszi az ételt, ha kézzel is könnyen meg tudja fogni, így nem kell az evőeszközzel bajlódnia. A kis falatokra vágott szendvics, gyümölcs, puha étel sokszor egyszerűbb.
Ha a rágás nehezen megy, puhább, könnyen szétnyomható ételekkel lehet próbálkozni. A nyelési probléma viszont már más kérdés. Ilyenkor nem biztos, hogy a híg vagy egyszerűen leturmixolt étel a legjobb, mert bizonyos állagokat éppen nehezebb biztonságosan lenyelni. Ha rendszeresen köhög evés vagy ivás közben, félrenyel, rekedtté válik utána, esetleg nagyon sokáig tart egy étkezés, érdemes orvossal megbeszélni.
Egész életünk során fontos a napirend és a rendszeresség, demenciánál viszont még fontosabbá válhat. Ha nagyjából mindig azonos időben kerül elé az étel, maga a megszokott helyzet is jelzi: most enni fogunk.
Amikor már előrehalad a betegség, könnyen eljön az az idő, amikor kevés ételre mondja azt, hogy ez neki így, ahogy van jó. Ha sok az a baj, ha kevés, akkor az.
Az ízeket sem feltétlenül érzi ugyanúgy, mint régen, a rágás is nehezebb lehet, később pedig a nyelés is egyre több problémát okozhat.
Eleinte próbálj meg kedve szerint főzni, és ha még képes rá, vond be az előkészítésbe is. Addig legalább beszélget, mozgatja a kezét, figyelnie kell arra, amit csinál – kész kis foglalkozás. Később erre egyre kevésbé lesz lehetőség, érdemes kihasználni azt az időt, amíg még örömét leli benne.
Elérkezik az az idő, amikor egy-egy dolog két-három napig lesz sztár, utána már ejtve lesz. Mindig akad valami kifogás, hogy most miért nem enné, előzőleg sem ízlett, meg egyébként is: „nem szeretem”.
Pedig korábban kifejezetten jó étvágya lehetett. Bőségesen reggelizett, ebédre viszont már csak csipegetett. No persze kedvencek az utolsó pillanatig vannak, legfeljebb egy idő után már nyíltan nem vállalja, úgy érzi mindent titkolni kell. Gyanakvással tekint ránk.
De nyugalom, ezt nem csak veled gyakorolja. Lényegében az egész környezetével, legfeljebb más-más módon mindenkivel.
Gyakori, hogy van egy berögzült magyarázat. Például ha az éjjeliszekrényben akad nápolyi, keksz, vagy cukorka – pár nap alatt eltűnik. Ha megkérdezed: hogy fogyott el ilyen gyorsan – megjön a megszokott válasz.
Én csak kettőt eszek minden nap….
Aztán ahogy rosszabbodik az állapota már főzni, vagy segíteni sem akar.
Ha hordjátok, vagy hordatjátok az ebédet, nagy eséllyel rövid idő alatt komoly problémát észlel. Első napokban még minden tökéletes, aztán hirtelen váltás, semmi se jó, nem érdemes pénzt kiadni érte. Vagy csak egyszerűen: Nem kell!
Nem azért, mert mindenhol rosszul főznek. Egyszerűen már nem volt top-on az ízérzéke.
A kenyeret felvágottal egy idő után csak katonára vágva eszi meg. Az almát meghámozva és lereszelve. A tojásból tojáskrém lesz: könnyebben nyelhető, és az erősebb ízt is jobban érezte. Jót tett a fűszerezés.
A vége felé már a nyelés is nehezen megy . De szinte mindig van valami kedvenc, ami végig elkíséri, aminek hatásában bízik, vagy csak egyszerűen számára nélkülözhetetlen.
Az egésznek az a lényege, hogy a demenciával élő ember étvágytalansága mögött sok probléma állhat egyszerre.
Már nem mozog rendesen a keze, romlik a finommotorika, nehezen használja az evőeszközt. Nehezebben rág, később nyelni is alig tud majd. Közben megváltozhat az ízérzékelése, és egyszerűen nem kívánja azt, amit korábban szeretett.
Ilyenkor bizony találékonynak kell lenni.
Más legyen, mint tegnap. Kis adag legyen, ne egy hatalmas tányér étel ijessze el. Legyen könnyen megfogható, könnyen rágható, és olyan, amit szívesen megeszik.
Előrehaladott állapotban sokszor már a komfort is egyre fontosabbá válik. Ha valamilyen ételt nagyon szeret, és nincs olyan egészségügyi oka, ami miatt veszélyes lenne számára, néha többet ér néhány falat abból, mint egy tányér „tökéletesen egészséges” , amihez hozzá sem nyúl.
És persze ne feledkezzünk meg a folyadékról sem.
Vizet, teát, levest, amit szívesen elfogad – a lényeg, hogy igyon. Ha viszont a folyadékot is rendszeresen félrenyeli, az már olyan probléma, amit érdemes szakemberrel megbeszélni.
De mi legyen akkor, ha hirtelen nem akar enni?
Nem szabad automatikusan mindent a demenciára fogni.
Ha valaki addig evett, aztán most egyik pillanatról a másikra szisztematikusan elutasítja az ételt, lehet, hogy egyszerűen beteg vagy fáj valamije, csak már nem tudja rendesen elmondani.
Fájhat a torka, lehet problémás egy fog, de a fogsor is feltörheti az ínyt. Lehet székrekedése, gyomorpanasza, fertőzése, láza, fájdalma, vagy akár valamelyik gyógyszer is elveheti az étvágyát.
Figyelni kell arra, hogy bágyadtabb-e a megszokottnál, köhög-e, van-e láza, megváltozott-e a széklete, fájdalmasnak tűnik-e a rágás vagy a nyelés.
Ha az étvágytalanság új jelenség, tartós, vagy más tünet is társul hozzá, legjobb szólni az orvosnak.
Ha viszont nincs ilyen probléma, néha egészen egyszerű dolgok segítenek.
Egy kis noszogatás. Beszélgetés evés közben. Nem sürgetni, nem folyamatosan figyelni, hogy hány falat ment le.
És kifejezetten jó hatással lehet rá, ha nem egyedül eszik. Leülhetünk mellé, és eszünk mi is.
Úgy, mint „rendesen”.
De sokszor az is megoldás, ha evés közben Tv-t néz. Egy olyan filmet, amíg még ismer és szeret. Hátha belemélyed.
Akár ehetünk együtt filmnézés közben. 🙂
Fotó: Pixabay/geralt
