Vagy az anyós, após, nagymama… és a többi? Amikor kimondod a vőlegény szót, olyan természetesnek hat. Egyszerűen ez a neve, és a többinél is pont így működik.
Pedig minden kifejezésünk mögött ott a múlt, mely plusz jelentéssel tölti meg egyszerűnek gondolt szavunkat.
Ha meghallod a vőlegény-menyasszony kifejezéseket, egyből romantikázni kezdesz.
Eszedbe sem jut, hogy nem is olyan rettentő régen a házasság egy üzlet, gazdasági megállapodás volt. Valamikor, a honfoglalás korabeli időkben ez általános rendszer volt. Később aztán ez kicsit lazult, fokozatosan változott, de nagy vonalakban az 1800-as évekig maradványaival együtt éltünk.
Elég, ha a hozományra, móringra, kelengyére gondolsz. Ha ez átfut az agyadon, akkor már nyilvánvaló, hogy jóval többről volt itt szó, mint egyszerű holtomiglanról.
A vőlegény magyarról magyarra 🙂 fordítva vevő legényt tesz.
Ugyanis eredete abból a korból való, amikor még a leendő férj családja adott értéket a lányos háznak a házasság létrejöttekor.
Idővel aztán részben megfordult a helyzet. Már nemcsak a vőlegény családja adott értéket a házasság létrejöttekor, hanem a menyasszony is hozománnyal és kelengyével érkezett az új családba. Ez a szokás aztán nagyon hosszú ideig velünk maradt, még a közelmúlt paraszti kultúrájában is természetes része volt a házasodásnak.
A menyasszonynál viszont már nem ilyen látványos a megfejtés. A meny nem a megy szóból ered, hanem önálló, nagyon régi, uráli eredetű rokonsági szavunk. Fiatal nőt, menyasszonyt, később pedig a fiú feleségét is jelentette. A menyasszony szó pedig a meny és az asszony szavak összetétele.
De minden vőlegénynek volt apja és anyja, és minden menyasszonynak is. Ők a másik félnek apósa és anyósa lettek.
Ebben az elnevezésben semmi ördöngösség sincs. Az após és anyós eredetileg idős férfiak és nők családias, tiszteletteljes megszólítása volt. Idővel aztán ez a megnevezés a házastárs szüleire került át.
Persze – szerencsés esetben az idő múltával a családba érkezettet gyermekük után gyermeküknek tekintették. És így már teljesen érthető, miért használták ezt a kifejezést a házastárs szüleire is.
Még érdekesebb a nagyszülő kifejezés.
A régi paraszti kultúrában az öregapám, öreganyám kifejezést használták a nagyszülőkre.
De nemcsak rájuk, hanem minden idős, akár ismeretlen emberre is.
Ez tiszteletteljes megszólítás volt, hisz akkoriban az öreg szóhoz nemcsak az életkor, hanem tapasztalat, rang és tekintély is társult.
Az apám pedig bensőséges szó, nem mindenkire aggatja az ember.
Tehát egykor, ha valakit „leöregapámoztak”, az is lehet, hogy az unoka beszélt a nagypapához, de megeshet, hogy egyszerűen megtiszteltek valakit a megnevezéssel.
Fotó: Pixabay/StockSnap




