A madártej egy olyan finomság, amire nagyjából mindenki nosztalgikusan gondol. A legfinomabb szinte biztos az a fajta, amit gyermekkorunkban nagymamánk, édesanyánk készített. Jöhet bármilyen recept, ilyen-olyan egyszerűsítés, módosítás, az igazi mindig az lesz.
Ezért aztán van, aki a lisztes módszert részesíti előnyben, van, aki a hagyományos, tojássárgával sűrítettet, és mikrózott habra is sokan esküdnek.
Az utóbbi kifejezetten jó módszer, de nem mindegy, milyen teljesítményű mikrónk van, mert kellemetlen meglepetés érhet. Finom, lágy, mégis rugalmas, enyhén sós tojáshab helyett egy összeesett, ízetlen, gumicukor-állagú valamit kaphatunk. Szóval jobb először kísérletezni vele, mennyire használható e téren.
Nézzük a receptet, a hozzávalókat, melyek természetesen felszorozhatók.
Hozzávalók:
1 liter tej
4–5 tojás
6–7 evőkanál cukor
2 vaníliás cukor
egy csipetnyi só a habba
Madártej elkészítése:
A tojásokat felütjük, szétválasztjuk, kis tálkába megy a sárgája, hozzáadjuk a cukrot és a vaníliát, aztán kikeverjük.
A tejet egy csak tejforralásra használt edényben – amit előtte vízzel kiöblítettünk – felrakjuk főni. A fehérjéhez mehet a só, és jó kemény habot verünk belőle.
Mire a hab felverődik, a tej már forrni, akár futni kezdene, ezért levesszük a hőfokot, és beleszaggatjuk a tojásfehérje egy részét, szép, nagy kanalakkal. Ezután odafigyelve emelhetünk a hőfokon, de értelemszerűen zubognia nem kell.
Ha megnőttek a galuskák, egy szűrőkanállal mindegyiket megfordítjuk. Pillanatra emelünk a hőfokon, csak míg megint el nem kezd forrni, de vissza is vesszük.
Pár perc elteltével a szűrőkanállal kiszedjük a tejből, lecsepegtetjük, majd egy külön tálba rakjuk.
Ezt a műveletet addig folytatjuk, míg az összes tojáshab el nem fogy, és a tálban már ott van minden kifőtt galuska.
Ekkor a meleg tejből egy merőkanállal kiszedünk valamennyit, az alaposan kikevert, cukros tojássárgájához adjuk, összekeverjük, a többit is hozzáadjuk, átkutyuljuk :), majd állandó kevergetés mellett mehet a forró tejhez, de csak takarékon. Innentől addig kavargatjuk folyamatosan, míg nem érezzük a kanál mozgásán, hogy már sűrűbb a tej, mint eredetileg volt, megközelítőleg tejszín sűrűségű.
Nem szabad forralni, tehát a tejnek nem szabad forráspont közelébe kerülnie, mert a tojás kicsapódhat, és akkor bizony félig rántottát ehetünk.
De ha mégis megtörténne a baj, akkor sem történt katasztrófa, mert van rá megoldás.
Vegyünk elő egy botmixert, és rendesen dolgozzuk át. Nagyon árnyalatnyit szemcsés lesz, de igazából senki nem tudja meg rajtunk kívül, hogy mi történt.
Ha már minden rendben, akkor a besűrűsödött öntetet merőkanalanként, óvatosan a habra szedjük, ezzel még egy hőkezelésben „részesítjük”.
Így érhetjük el, hogy az enyhén sós, nem széteső, de mégis könnyed tojáshabot körbevevő vaníliás-cukros öntet tökéletesen érvényesüljön, igazi ízharmóniát alkosson.
