A belváros akkor kellemes közeg, ha nem autók foglalják el minden négyzetméterét. Jó sétálni, nézegetni a portálokat, beülni egy kávéra, vagy kólára, napozni kicsit a parkokban. Szép a díszburkolat, a Főtér, és jó ha nem kell millió autó között keringőzni.
Csakhogy a belváros nem kizárólag rendezvényhelyszín és turistalátványosság. Emberek is laknak ott. Olyanok, akik éjjel-nappal élvezik ennek a közegnek nem csak pozitív, hanem negatív oldalát is.
Akár az éjszakába nyúló rendezvényeket, az arra felállított bódék építését, bontását, a hangoskodó részegeket, és az éjszakába nyúló rendezvényeket. Akár akarják, akár nem.
És bizony ők is vásárolnak, költöznek rendelnek bútort, háztartási gépet, festőt, szerelőt hívnak, esetleg még ebédet is rendelnének.
Feltéve, ha a bútorszállító bevonszolja a címre a vásárolt dolgokat, a háztartási gépet, és egyéb megrendelt dolgot is kiskocsival, vagy kézben cipelve beviszik. Az ebédet gyalog, a kb. fél kilométerre álló kocsitől kiszállítja a gépkocsis futár, és a festő, meg a mesterember vállalja, hogy szerszámokkal, létrával megrakodva megkeresi a címet, mert a kocsiját egy kilométerre pakolhatja le. Ne feledjük – a parkolás is kemény pénz – tehát ha valaki hosszabb időt igénybe vevő munkát végez, nyilván nem fizet ki szívesen plusz pénzt erre i.
A város rendelete a zöldterületekre vonatkozó szabályokat számos díszburkolatos belvárosi közterületre is alkalmazza. Ide tartozik többek között a Batthyány utca, a Dósa nádor tér, a Kálvin és Kossuth tér, a Piac utca belvárosi része, a Simonffy és a Rózsa utca, valamint a Csapó utca díszburkolatos területe is.
A behajtás kordában tartása önmagában teljesen érthető. Senki nem szeretné, ha a sétálóutcából rövid idő alatt parkoló és teherautó-forduló lenne.
A gond inkább az, milyen feltételekkel lehet engedélyt szerezni akkor, amikor valóban szükség van rá. És ennek az engedélynek a feltételeit mennyire életszagúan alkották meg.
Költöztetéshez, áruszállításhoz és több más hétköznapi feladathoz kérhető behajtási hozzájárulás, csakhogy a kérelmet elvileg nyolc nappal a tervezett behajtás előtt kell beadni. Ráadásul előre meg kell adni a jármű típusát, önsúlyát, várható rakományát, rendszámát és az üzembentartó adatait is. Kedvesek, együttműködők az ügyintézők, de azért annyira nem lehetnek, hogy egyik napról a másikra kiadják az engedélyeket.
Márpedig például egy rendelt műszaki cikk, vagy bűtor szállításánál egy nappal előtte tudja meg a megrendelő, hogy kapja az árut. Olyat meg végképp nem közölnek, hogy a kiszállító járműnek mik az adatai, és egyéb felvilágosítással sem szolgálnak. De ha közölnének is, miért kellene büntetni egy belvárosi lakót azért, mert mondjuk vásárolt egy wc-kagylót. Az áron, szállítási díjon kívül adjon még ki kb. 8000 Ft-ot a behajtási engedélyre. Biztos hogy jó így?
Papíron ez módszer szabályos, a való életben viszont teljesen életszerűtlen.
Sajnos az a módszer, hogy a gépjárművek előtt lezárt területre igyekvő szállító cég embere gépkocsijával a lezárt területen kívül állmeg. Aztán a bútort kézben, molnárkocsin vagy valamilyen más alkalmatossággal viszik tovább esetleg több száz méteren keresztül.
Maga a rendelet úgy fogalmaz, hogy hozzájárulás akkor adható, ha a feladat másként nem, vagy csak aránytalan nehézséggel oldható meg. Egy nagy szekrény néhány száz méteres cipelése alighanem belefér ebbe a kategóriába. De ha belegondolunk – miért kellene egy ételkiszállításhoz havi engedély csak azért mert olyan belvárost terveztek, ahol gépkocsival bizonyos helyek lényegében megközelíthetetlenek?
Olcsónak sem nevezhető az alkalmi megoldás. A jelenlegi díj egy naptól egy hétig 6646 forint plusz áfa járművenként; egy hónapra 9305, egy évre 18 609 forint plusz áfa a tarifa. Nem is a rendszeresen szállító vállalkozásokkal van gond, nekik nyilván megéri kifizetni ezt a díjat. Na de azok, akik csak alkalmilag jutnak el oda, vagy netán a lakóknak egy-egy vásárlásnál már fölösleges plusz teher.
Van a rendszernek egy másik furcsasága is – Papír a szélvédő mögött – 2026-ban
A rendelet ma is előírja, hogy a kiadott behajtási hozzájárulást a behajtás teljes ideje alatt a jármű első szélvédője mögött kell elhelyezni, és ellenőrzéskor be kell mutatni.
Pedig ma már ennek technikailag semmi szükségszerűsége nincs.
Ha az önkormányzat kiadott egy engedélyt adott rendszámra, az bekerülhetne egy elektronikus adatbázisba. A közterület-felügyelő a szolgálati telefonján beírná a rendszámot, és azonnal látná, hogy az autó jogosult-e behajtani, meddig érvényes az engedélye, és melyik területre szól. De ugyanúgy megoldható lenne a kérelmező nevével és címével.
Nem kellene papírt nyomtatni, átvenni, autóba tenni és ellenőrzéskor lobogtatni.
De még ez sem oldaná meg a legfontosabb problémát: attól a lakó továbbra sem tudná nyolc nappal korábban a majdani szállítóautó rendszámát.
Egyébként az engedély kiadása is múlt századi módszerrel dolgozik. Ha elektronikusan igényeli az emberke, akkor is papíralapon adják ki, amiért aztán a polgármesteri hivatal portájuára kell elzarándokolni – természetesen hivatali időben. De nem ám a portás adja át az iratot, hanem felszól az ügyintézőnek, ő lebattyog, majd aláíratja az átvétel igazolását.
Nem lehetne ezt kisebb teherrel – mind az ügyintézőre, mind az igénylőre nézve – valahogy megejteni?
A parkolásnál már működik az elektronikus nyilvántartás
Különösen érdekes mindez azért, mert Debrecen parkolási rendszerében már működik az, ami a behajtási engedélyeknél is kézenfekvő lenne.
A lakossági díjmentes parkolást elektronikusan kell regisztrálni. Jóváhagyás után nem kell papírbérletet tenni az autóba, hiszen a jogosultság a rendszámhoz kapcsolódik. A debreceni állandó lakcímmel rendelkező jogosult a lakóhelye utcájában, valamint az azt keresztező vagy azzal párhuzamos első utcák felszíni parkolóiban díjmentesen parkolhat; egy lakcímhez legfeljebb két jármű regisztrálható.
Vagyis a technika adott.
Más kérdés, hogy a parkolási rendszer sem minden ott élő számára kedvező. A DV Parking saját tájékoztatója szerint aki albérletben él, de nincs debreceni állandó lakcíme, az nem jogosult erre a lakossági kedvezményre; neki zónás vagy napi bérletet ajánlanak. Ez is furcsa, mert egy albérlőt – ha már fizet és adózik – nem kellene talán plusz teherrel sújtani. Nem koptatja jobban a díszburkolatot, mint egy háztulajdonos.
Lehetne ezt egyszerűbben
A forgalomkorlátozást nem kell megszüntetni.
Sokkal egyszerűbb lenne külön kezelni a lakossági alkalmi szállítást.
A lakó vagy igazolt bérlő például előre jelezhetné, hogy egy adott napon szállítás érkezik a lakásához. Vagy beszéljünk inkább adott időszakról – általában megrendeléskor annyit tud az vevő, hogy bizonyos időintervallumban jön az áru. Ehhez kapna egy azonosítót és egy időablakot.
A rendszámot nem kellene megadni, mert nem is tudhatja előre – a kérelmező neve és címe alapján menne mindent. Ezt tudja a kiszállító is, és nyilván a kérelem beadója is megadta a hivatalnál.
Közterületes ha megnézi a telefonját, látja hogy Kovács Tamásnak a Csapó utca 2. sz. alá van egy engedélye, ok, ez a szállító viszi, mehet. Innentől adott ideje van a kiszállítónak hogy lepakoljon. Nyilván nem fog órákat vacakolni, más címre is mennie kell.
Így a díszburkolat és a gyalogosövezet védelme is megmarad – viszont egy hűtőszekrényt nem kell a világ végéről cipelni, vagy kézikocsin húzni, amivel semmivel sem kopik kevésbé a kő…
A költözés természetesen más kategória lehetne, hosszabb időkerettel és szükség esetén nagyobb járműt engedélyezve, maximum megadásával.
De miért kell egy bérlőről, albérlőről még egy bőrt lehúzni behajtási engedély címén?
Jó lenne megérni, hogy belvárosban lakók is a város teljes jogú lakói lehetnének.
Sajnos a belvárosban nem olyan csodás az élet, mint ahogy sokan hiszik. Amennyi előnnyel jár, legalább annyi a hátránya. Rendezvények vannak, időnként lezárások, nagy tömeg és zaj. Este és éjszaka sem feltétlenül olyan a környék, mint egy külső lakóövezetben. Ezt az ott élők kénytelenek tudomásul venni, sokszor utólag szembesülve a problémával, alkalmazkodnak.
De ha a város közösségi célra intenzíven használja a belvárost, akkor különösen fontos lenne, hogy a hétköznapi életet ne tegye fölöslegesen nehézzé azok számára, akiknek ez nem rendezvényhelyszín, hanem az otthonuk.
A gyalogosok, nézelődők, turisták, diákok és az ott lakók érdekei nem zárhatják ki egymást.
Hogy ez végre megvalósuljon – egyszerűen olyan rendszerre van szükség, amely különbséget képes tenni egy átutazó túrista, és egy ott élni akaró debreceni polgár között.
A szabály célja érthető, viszont az is tudható belőle, hogy azok, akik hozták a rendeletet, életükben nem laktak olyan területen, ahol akár egy nyamvadt könyvespolc megrendelésénél engedélyt kell kérni arra hogy a szállító a kapuig bevihesse. Pluszköltséggel sújtva a városlakót, nagy eséllyel a városnak adózót….
Fotó: Pixabay/Charlemagne
