Sokat hallani arról, hogy a magyar nyugdíjak egyre jobban leszakadnak a bérektől, és ennek egyik oka a 2012 óta alkalmazott inflációkövető nyugdíjemelés.
De mit jelent ez a gyakorlatban?
A jelenlegi rendszer lényege egyszerű: a nyugdíjak emelésénél alapvetően az inflációt veszik figyelembe. Ha az árak emelkednek, a nyugdíjakat is ehhez igazítják.
Ez első hallásra teljesen logikus. Csakhogy van vele egy komoly probléma: a bérek növekedését nem követi.
Pedig ettől kezd el szétnyílni az olló a dolgozók és a nyugdíjasok jövedelme között.
Pofonegyszerű példa: ha tíz év alatt az árak 50 százalékkal nőnek, a bérek viszont 120 százalékkal, akkor az inflációt követő nyugdíj nagyjából 50 százalékkal emelkedik, miközben a dolgozók keresete 120 százalékkal. A nyugdíj tehát megőrizheti a vásárlóerejét, közben mégis egyre jobban leszakad a bérektől.
És igazából ez az egész probléma lényege.
Nem feltétlenül arról van szó, hogy a nyugdíjas évről évre kevesebb kenyeret tud venni. Bár valahogy mégis ez a helyzet. – Hanem arról, hogy miközben a társadalom aktív részének életszínvonala emelkedik, ő egyre távolabb kerül tőle. Tartósan ugyanazon a szinten él, mint mondjuk ezelőtt 10-15 éve.
Régen sok nyugdíjas még a családját segítette
Ennek a változásnak van egy hétköznapi oldala is, amit a statisztikák kevésbé mutatnak meg.
Korábban sok olyan nyugdíjas volt, aki takarékosan élt, valamennyit félre tudott tenni, és időnként még a gyerekét vagy az unokáját is segítette. Nem feltétlenül nagy összegekkel, de ha kellett egy új mosógép, váratlan javítás jött, vagy megszorult valaki a családban, volt miből hozzájárulni.
Ma a nyugdíjasok jelentős részénél inkább az ellenkezője történik.
Amíg minden rendben van, még kijönnek valahogy a pénzből. De elég egy nagyobb gyógyszerkiadás, elromló háztartási gép, lakásjavítás vagy más váratlan költség, és már nekik van szükségük családi segítségre.
Ez is a relatív leszakadás egyik következménye.
Mit jelentene a svájci indexálás?
A svájci indexálásnál nem csak az infláció számít.
A klasszikus változatban a nyugdíjemelés egyik felét az infláció, a másik felét pedig a bérek növekedése határozza meg.
Ha például az infláció 4 százalék, a bérek pedig 8 százalékkal emelkednek, akkor a nyugdíjemelés 6 százalék lenne.
Vagyis magas infláció esetén továbbra is védi a nyugdíjak vásárlóerejét, de amikor a bérek gyorsabban nőnek, abból a nyugdíjasok is kapnak valamennyit.
Nem ugyanúgy gazdagodnak, mint az aktív dolgozók, de legalább nem szakadnak le tőlük olyan gyorsan.
A plusz havi nyugdíj nem ugyanaz
A 13. havi nyugdíj, illetve a 14. havi nyugdíj fokozatos bevezetése természetesen pluszpénzt jelent.Ezt kár lenne vitatni.
Csakhogy ezek az éves jövedelmet növelik, de magát a havi nyugdíjak értékét, vásárlóerejét nem változtatják meg. A nyugdíj továbbra is az inflációt követi, a bérek emelkedése pedig lassan belátható távolságon kívül kerül.
Mi lenne, ha fokozatosan hoznánk vissza?
A svájci indexálás azonnali visszaállítása természetesen komoly pluszterhet jelentene a költségvetésnek.
De miért kellene egyetlen lépésben megtenni?Lehetne fokozatosan is.
Az első évben például az emelés 90 százalékát az infláció, 10 százalékát a bérek növekedése határozná meg. A következő évben 80–20 százalék lenne az arány. Aztán 70–30, majd 60–40. Öt év alatt pedig el lehetne jutni a bűvös 50–50 százalékos rendszerig.
Így a költségvetést sem érné egyik évről a másikra teljes sokk, a nyugdíjasok pedig előre tudnák, merre változik a rendszer, mire számíthatnak, a kiszámíthatóság pedig mindig jó pont.
A többletköltség természetesen ettől még nem tűnne el, viszont fokozatosan lehetne előteremteni.
Nem csak az számít, mennyivel drágább a kenyér
Az inflációkövetésnek van előnye: egyszerű és kiszámítható. Ám az életszínvonalat nem csak az határozza meg, hogy jövőre meg tudod-e venni ugyanazt, amit idén. Az is számít, hogyan élnek közben körülötted mások.
Ha idén, jövőre, azután ugyanúgy a fogadhoz kell verni a garast, hogy évente egyszer eljuthass színházba, nyaralássról nem is álmodhatsz, vagy gondolkodnod kell, hogy cseréltesd ki a szemüveged, akkor az azt jelenti, hogy szemmel sem élsz jobban, mint régebben. És csak azt látod, hogy mások meg húznak el melletted.
Ha a bérek éveken keresztül sokkal gyorsabban emelkednek, mint a nyugdíjak, akkor az idősek egyre hátrébb kerülnek. Mára már sokan nemhogy családjukat segítenék, hanem váratlan kiadásnál őket kell támogatni.
A svájci indexálás ezt a különbséget mérsékelné.
A nagy kérdés az, hogy valóban megvan-e a társadalomban az akarat arra vonatkozólag, hogy a nyugdíjasok életszínvonala hosszú távon ne szakadjon le elviselhetetlen mértékben azokétól, akik még dolgoznak.
Fotó: Pixabay/besnopile




